A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Csíki Tamás: Család és háztartás - struktúrák és tapasztalatok a két világháború közötti falusi társadalmakban

CSALÁD ÉS HÁZTARTÁS - STRUKTÚRÁK ÉS TAPASZTALATOK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI FALUSI TÁRSADALMAKBAN CSÍKI TAMÁS I. HISTORIOGRÁFIAI MEGJEGYZÉSEK A család illetve a háztartás alighanem az egyik legkomplexebb témaköre a falusi társadalmak vizsgálatának.

1 A népesedés faktorain túl ugyanis a munkavégzés szervezetét befolyásoló, a lokalitáshoz köthető ökológiai, termelési vagy piaci szabályozókat is figyelembe kell vennünk. Ám a demográfiai „törvényszerűségek", illetőleg a háztartásnak a munkaerő és a szükségletek feltételezett szabályozására törekvő funkciója mögött számolnunk kell a családi és közösségi normák, valamint az egyéni törekvések egyensúlyának vagy konfrontációjának mindennapi gyakorlatával, ami pl. a munkakultúra, az öröklés és a fogyasztás szempontjait veti fel. Vagy a család és a háztartás morfológiai és funkcionális meghatározása sem nélkülözheti az egyéni-individualizálódó változatainak és a hozzá fűződő tapasztalatok sokszínűségének feltételezését. A fentiekkel összefügg, hogy számos tudományterület tartotta és tartja létjogosultnak a család és a háztartás vizsgálatát, különféle: a saját társadalom- és emberképének megfelelő szemléleti, fogalmi és módszertani eszközöket kialakítva. Ennek bemutatására s az ehhez szükséges historiográfiai tájékozódásra ezúttal nem vállalkozhatunk, csupán egy-két, témánk szempontjából fontos elemére utalunk.

2 Mindenekelőtt a néprajztudományt említjük, amely a népi társadalom vizsgálata során már a két világháború között figyelmet szentelt a családszervezetnek, ám ezt részben az evolucionizmus, részben viszont a homogenizált és kontinuus népi műveltség tradícióját követő statikus szemléletmód jellemezte. Az 1930-as évek gyűjtőmunkája ugyanis, nem mérlegelve, hogy a visszaemlékezések inkább az egyéni tapasztalatokon átszűrődő normákról tájékoztatnak, a német etnológiát és szociológiát követte, mely a család vierkandti és thurnwaldi „általános érvényűnek" tekintett fogalmát és típusait vette át: a nagycsalád eszerint olyan rokonsági csoport, mely közösen települt több nemzedéket - köztük házas gyermekeket - zár magába, s közös tulajdonú területen, vezetővel az élén, együtt gazdálkodik.

3 (Ezzel szemben a közösségek számára - ha használták - a nagycsalád kifejezés legfeljebb nagyszámú, népes családot jelentett.

4

) Mindez a családformák egyszerűsödésének, a nagycsaládból a kiscsaládba való átmenet teóriájával egészült ki, ami nem csupán a még fellelhető nagycsaládokat állította a 1 A tanulmány a T 49424. sz. OTKA-program keretében készült, mely a 20. századi falusi társadalmakat vizsgálja. 2 Vö. Faragó 1999: 151-157, Fél 1948. 3 1936-ban Hajnal István ezt úgy értékelte, hogy amit Vierkandt az egyszerű közösségekről, a családról mond, az csupán „az etnográfiai tények némi lélektani analízise a társadalmasodás objektív struktúrájának módszeres vizsgálata nélkül. Bonyolultabb társadalomképletekig alig jut el, erre még nem tartja eléggé kidolgozottnak a szociológiai alapvetést." Fél 1941: 100, Glatz (szerk.) 1993: 169. 4 Fél 2001a: 28-29. 341