A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Kapusi Krisztián: Mediterrán ősz. Miskolci delegáció Fiumében (1869 szeptember)

pótra, anyanyelvük közigazgatási használatának tilalmára, az iskolai horvát nyelvoktatás kötelező bevezetésére. A kiegyezés után (1867. október 10-én) Fiume tanácsa felírt az országgyűléshez, buzdítván azt az 1807. évi IV. törvénycikk

44 végrehajtatására, a kikötőváros magyarországi integrációjára. A horvát kiegyezésen dolgozó Andrássy-kormány elhárította a kérelmet, a város ezért (1868. július 3-án) az uralkodóhoz fordult az egyesítés érdekében. Mozgalom indult az anyaországban is, Buda szabad királyi főváros felírt Fiume kérdésében az országgyűléshez. Miskolc tanácsának is megküldte (1869. november 29-én) a fogalmazvány szövegét, mely szerint „ha a státusbölcsesség forrása mindig a népek érzelmeiben, azok rokon- vagy ellenszenvében volna keresendő, ha a politikai cselekvények mindig csak a szív hevesebb lüktetései szerint volnának intézendők, úgy Fiume ezreinek és Magyarország millióinak hangosan nyilvánított egyesülési óhaja nyomán kétségtelenül ki kellett volna mondatni a közvetlen összetartozás elvének. (...) Fiume velünk karöltve élte át az 1823-tól 1848-ig lefolyt, oly szép emlékű reformi korszakot, s minden diadal, mit erkölcsi erőnk által kivívni sikerült, sehol sem talált bensőbb örömre, élénkebb visszhangra, mint a Quarnerói öböl bájos partjain. Fiume velünk volt az 1848 - 49. évi időkben, velünk ábrándozott a diadalok és győzelmek mámorában és velünk lépett át a sújtó csapások gyászos idejébe". A következő évben beteljesedett az egyesülés és Ciotta polgármesteri érájának végéig, a századfordulóig harmonikus volt Fiume és az anyaország viszonya. Drámai változás az első világháború alatt történt, amikor Itália az antant oldalán lépett a harcba, Fiume olasz polgárait ezért megbízhatatlannak minősítette a magyar kormányzat. A kikötővárosból politikai okok miatt Kiskunhalasra, Tápiósülyre internáltak olasz civileket, közülük száznegyvenen meghaltak alultápláltság és különféle betegségek következtében. A monarchia felbomlása után néhány évig önálló volt a „Kvarner" városállam, majd 1924-ben - részben önszántából a fasiszta Olaszországhoz csatlakozott Fiume. A második világháború végén Titóék elfoglalták a várost, kezdetét vette az olasz lakosság exodusa: 1945 és 1951 között kb. 25 ezren menekültek el Fiuméből, a település pedig Rijeka néven 1947-től Jugoszlávia, 1990-től Horvátország része lett.

46 Visszatérve az általunk tárgyalt eseménysorhoz, Fiumében oly jelentősnek értékelték a magyar vendégek érkezését, hogy a városházától nyugatra emlékművet állítottak, márványlapján olasz és magyar nyelvű felirattal: „A magyar orvosok és természet vizsgálók 1869. szept. 6-11 Vécsey József br. Halász Gejza dr. és Matkovich Gáspár elnöklete alatt, Fiumében tartott XIV. nagy gyűlésének emlékéül".

47 A négy miskolci elhagyta a Quarnerót és vasúton érkezett Velencébe. A lagúna szigeteire épült városrészeket 1846-tól hidakra fektetett sínpárok kötötték össze a szárazfölddel. Tárcaíróink ambivalens érzésekkel néztek körül Velencében. Megállapították, hogy „az ipar, a világkereskedelem e hajdani gyúpontja, ma már csak múltjában él" és „amely bűvös hatást gyakorol a tengerből kiemelkedő város számos tornyaival, épp oly leverő érzés fogja el az utast, ha a vaspálya udvarából kilépve gondolába száll".

48 A Canal Grandé bűzhödt mellékcsatornái, a mindenhol málladozó vakolat, meg a „gondo44 A sokat emlegetett jogszabály szövege: „Hogy az ország karainak és rendéinek lángoló vágya további halasztást ne szenvedjen: Ő szent felségének (I. Ferencnek - K. K.) jóváhagyásával, Fiume városa és kikötője, melyet Mária Terézia felséges császárné és királynő külön oklevéllel már az országba bekebelezett, a jelen törvénycikkely által az országhoz tartozónak nyilváníttatik...". 45 B.-A.-Z. M. Lt. IV. 1601/b. 159/1869. 46 Fried I. 2004. 22-26. 47 Fried 1. 2004. 78. 48 Borsod, 1869. szeptember 23. 300