A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)
†Udvari István-Viga Gyula: Bars vármegye 18. századi jobbágy-parasztjainak életviszonyaihoz
/VyzYratelepülésének vásározói közöttabarsi/Zecse, Nagykeresnye, Nagyszelepcsény, Velséc, Zlatnó, Zsitvaújfalu lakosai - vagyis a Zsitva völgyének felső-barsi települései -jelennek meg az 1770-es években. Nagytapolcsány jelentős állatforgalmával tűnik ki, évente 8 vására van, s szombatonként hetivására. 75 Bars települései közül csupán Velséc mondja vásároshelyének. Külön figyelmet érdemel, hogy több Bars vármegyei település bevallásában a Duna szerepel - a vásárokkal együtt említett - kereskedőhelyként: Agó, Csata, Damásd, Garamvezekény, Hölvény, Kissalló, Kisoroszi, Nagyendréd, Nagymálas, Nagysáró, Nemesoroszi, Nyer, Szódó, Zseliz lakosai utalnak a folyam kereskedelemben játszott szerepére. Vélhetően többről van szó annál, mint ami Lekér bevallásában szerepel: „tűzre való fát a szomszéd helységekben és a Dunán (kiemelés tőlünk, U. I.-V. Gy.) pénzen venni szoktunk". Az, hogy a Felföld fáját közvetítő Garam mellett, a fakereskedelemben a Duna fontos szerephez jutott, elég könnyen belátható. Agó lakosai azonban azt vallják, hogy „A Dunára is járunk, ahol árulni szoktunk", Garamvezekény népe - hasonlóan a vásárhelyekhez- a folyamot is olyan helyként jelöli meg, ahova jószágukat vinni és eladni szokták, a hölvényiek hasonlóan, portékájukat a Dunára viszik, és hasznosan eladják. Forrásunk e ténynél nem árul el többet, így nem kívánunk arra választ keresni, hogy mit adnak el, s kik a vásárlók vagy cserepartnerek. Fentebb már utaltunk rá, hogy részben a kellő információk hiányában, részben pedig a bányavárosok piacainak domináns szerepe okán, csak óvatos következtetéseket merünk levonni a piacozás/vásározás térszerkezetéről, a látogatott vásárhelyek számáról. Valószínű, hogy a bányavárosok piacaihoz közel fekvő falvak népe akár egyetlen helyen is értékesíthette javait, s nem biztos, hogy a több vásárhely felkeresése előnyt jelent ehhez képest. (A térség tiszta körzetekhez tartozó településeinek 70%-a a bányavárosokat vallotta eladó- és vásárlóhelyének. 76 ) Bars eltérő adottságú tájai különböző életmód-típusokat is körvonalaznak, s a bányák és ipari telepek népe folytonosan igényelte a parasztok termeivényeit. Ez a vármegye kereskedelmének egész szerkezetére is kihatott. Például Kisugróc úrbéri bevallásában azt említik, hogy „Oszlány városhoz közel laknak, ott mindenünket könnyen eladhatjuk, heti két alkalommal tartott piacokon". Az viszont, hogy egyetlen, ugyanakkor nagy távolságra levő vásározóhely szerepel egy település bevallásában, feltétlenül a hátrányos helyzet tükrözője. Például Mankóc népe 6 óra járóföldre, Kislóté és Szentmártoné pedig 7 órányira kénytelen eljuttatni javait, hogy egyetlen vásárhelyét, Oszlányi elérje. Az sem véletlen természetesen, hogy Oszlány a legnagyobb távolságról, egyetlen vásározási lehetőségként felkeresett település: a rendkívül kis számú népességet tiszta körzetében tudó település jelentőségét az térség úthálózata befolyásolta. Éppen a könnyen elérhető központok hiánya avatta egy kisebb körzet centrumává. 77 A völgyek népe ebben a vonatkozásban is előnyösebb helyzetben van, de aligha lehet kétséges, hogy a felsorolt vásároshelyek mellett megjelölt, 1, 2, 3 mérföldnyi, 2, 3, 4 órányi távolság olyan módon befolyásolta a sokadalmak látogatásának lehetőségét, amit a kereskedés sikerével nem volt könnyű kiegyenlíteni. Kárai között említi Hecse népének bevallása, hogy „Egyéb különös káruk azon kívül nincs, hogy tennelvényeink eladására Nyitrán és Szentbenedeken van lehetőség, mely városok 2 mf-re fekszenek". A gondot 75 BÁCSKAI Vera-NAGY Lajos 1984. 148., UDVARI István 1994. 84-85. 76 BÁCSKAI Vera-NAGY Lajos 1984. 81. 77 BÁCSKAI Vera-NAGY Lajos 1984. 54., 62., 300. 285
