A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

†Udvari István-Viga Gyula: Bars vármegye 18. századi jobbágy-parasztjainak életviszonyaihoz

vélhetően nem csupán a távolság okozhatja, hanem az út minősége, még inkább a kereskedőhely forgalmának élénksége. Knézics jobbány-parasztjai számára a 3 óra járásra fekvő Szentbenedek, a 4 óra járásnyi Újbánya, és a 6 órányira található Oszlány csak indokolt esetben jelenthetett alternatívát. Ennek mozgatóját pontosan nem ismerjük. A bevallásokban szereplő helymegjelölések mellett jellemzően 1, 2, 3 órányi járás szerepel mind a vásár, mind a Duna távolságaként, ritka a Vi órányira levő piac - Berzence mind Szentbenedektöl, mind Újbányától félórányi járóföldre van! -, s kevéssé jellemző a 3 órát meghaladó távolság is. A földrajzi feltételrendszer és az abban kiépülő életmód-formációk együttműködésének ez a térrács adja a szerkezeti vázát, az eltérő táji adottságok és életmód-stratégiák pedig szoros kapcsolatban vannak a népesség etnikai összetételével és jószerével etnikai sztereotípiaként is megjelenő tevékenységi formákkal. A Felföld vármegyéinek úrbérrendezést előkészítő jobbágyi bevallásaiban rendre ott szerepel, hogy a piacok és a vásárok, a piacterek és a vásárterek az embervásárok helyszínei is, ahol a napszámosmunkákra munkaerőt lehet találni, ül. a szegénység kétkezi munkához juthat. Feltűnő, hogy Bars vármegye anyagában nem bukkan fel erre történő utalás. Bizonyos, hogy magyarázata valahol benne rejlik a térség munkamegosztásának, táji kapcsolatainak, ül. társadalmának fentebb bemutatott jellemzőiben. V. A tanulmány tárgyalási módja, a szöveg közben a lehetőséghez mérten megfogalmazott tanulságok felmentenek az összegzés alól. Befejezésül vizsgálatunknak csupán két tanulságát kívánjuk ismételten aláhúzni. 1. A Nyugati-Felföld átmeneti sávjában, a Kisalföld és a hegyvidék találkozásánál elhelyezkedő Bars vármegye földrajzi tagoltsága, a differenciált eltartóképesség a népesség változatos életmód-stratégiáit hívta életre. A különféle térszínek között az észak-déli irányú folyóvizek völgyei képezték a közlekedőutat, egyszersmind biztosították a különféle javak cseréjének lehetőségét. Az úrbérrendezés során elvégzett klasszifikáció, a kialakított osztályok egyértelműen tükrözték a különböző vidékeket megszálló népcsoportok megélhetésének eltérő lehetőségeit, életmódjuk különböző vonásait. Ezek a műveltség regionális változatait is körvonalazzák, ilyen módon forrásunk, a jobbágyi bevallások a történeti-néprajzi vizsgálatok fontos támpontját képezik. 2. A Bars megyei települések bevallásai egyértelműen a jobbágy-paraszt népesség pénzgazdálkodásáról tanúskodnak. Ez feltétele volt a feudális szolgáltatások - a 18. század derekán Barsban ugyancsak jellemző - megváltásának, de jelzi a forgalom jelentőségét is. A vásárok és piacok szerepe mellett, ennek meghajtóját a bányavárosok népességének állandó élelmiszerkereslete, létfenntartásának alapját jelentő agrárpiaca jelentette. A jobbágy-parasztok pénzforgalma vélhetően azt is jelenti, hogy a Felföld javait nem közvetlenül cserélték el a sík vidék élelmére, ahogyan a történeti-néprajzi irodalom azt gyakran megfogalmazza, hanem megvásárolták a különféle javakat. Bár a gabona forgalmába minden társadalmi réteg bekapcsolódottjobbára mégis a nemesség közvetítette azt a Felföldre, s csak a 18-19. században jelent meg az a kereskedőréteg, amelyik tőle ezt a szerepet átvette.

78 A piacok, vásárok is létformák találkozását biztosították, s csak gyaníthatjuk, hogy maguk is a műveltségi javak átadásának-átvételének színterei voltak. Bizonyos, hogy a 18. század derekán megemelkedő feudális szolgáltatások is kapcsolatban lehettek a belső forgalommal, ám ennek megítélése már nem lehet jelen írás feladata. 78 DANKÓ Imre 1974. 177., 397., PÁLMÁNY Béla 1985. 179. Lásd még: BELITZKY János 1932. 286