A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

†Udvari István-Viga Gyula: Bars vármegye 18. századi jobbágy-parasztjainak életviszonyaihoz

tézte meg: évi 360 szekeret állítanak ki, amellett, hogy 50 szálfát szállítanak a földesúri fűrészhez, s fát, zsindelyt, követ az építkezésekhez. Végül tanulságos még Tild bevallását idézni, ami tükrözi a fogattal végzett úrbéri szolgáltatások sokféleségét. „Az előtt, ugyan Eszterházy érsek idejében oly sok dolog nem ért bennünket, hanem most, és miolta leginkább Eszterházy meghalálozott, tehát sokkal nagyobb teher van rajtunk, úgy mint: az dézsbéli gabonát szoktuk Pozsonyba hordani, mely alá esztendőnként legalább 4-7 szekeret szoktunk adni 4-4 marhával. Az árpát pedig Németibe szoktuk vinni három szekéren. Az ölfát az újvári sörházhoz Németiről, Csejkőről szoktuk hordani esztendőnként circa 50 szekérrel. Azon kívül az újvári Nagy Kére malmokhoz, a verebélyi hidakhoz szükséges hosszú, vastag fákat 6 vagy 8 marhával is esztendőnként circa 15 szekéren szoktuk Németiről vinni. Item az Kére malom gátra esztendőnként szoktunk 10 szekéren fassinákat (rőzsét, V. Gy.) vinni. Nem különben esztendőnként adunk Párkányba vörös bor alá circa 15 szekeret, mely bort Czéténybe szoktuk vinni. Item, üres hordókat még szüret előtt szoktuk vinni esztendőnként Párkányba circa 4 szekéren. Czétényrül a bor, Komjátirul a sör, Verebélyrül pálinka alá esztendőnként legalább 40 szekeret szoktunk adni. Újvári sörházhoz minden 3-ik esztendőben szoktunk adni 4 lovas szekeret öt gyalog emberrel, hét hétre. Az aratókat adunk esztendőnként Újvárba circa 150, az aratókhoz l-Qt lovas szekeret szoktunk adni, akik egész héten vizet hordanak az aratókhoz. Adunk három esküdt embert, akik vigyáznak az aratókra. Ezen kívül az újvári és Keré malmokhoz majd minden esztendőben Geletnekrül szükséges malomkövet hordunk jobbára 10 szekérrel. Utoljára az uraság tisztjeinek, molnárainak és más egyéb urasági embereknek esztendőnként circa 40 szekeret négy lóval szoktunk adni. Azon kívül ország útjában lévén helységünk esztendőnként 150 levéllel kölletik embereinket fárasztani." (Ezeken túl is növekszik terhük, ha a földesúr építkezik.) A fentiek mellett, bizonyos, hogy - a Felföld más megyéihez hasonlóan - a fuvarozás Barsban is a jobbágy-parasztok fontos pénzkereseti lehetősége is volt. A szekeresek a feudális szolgáltatás és a kisvállalkozás határán helyezkedtek el, vagyonilag természetesen erősen rétegzettek voltak. Tevékenységükben kimutatható a robotszolgáltatás, a bérmunka és a közvetítő kereskedelem.

46 A fogatok domináns igaerejét a szarvasmarha adta: a jellemzően 4 marhás fogatok mellett 6, sőt 8 állat befogásáról is tanúskodik az investigatio. Hizér bevallása egyértelműen jelzi, hogy ezeket nem egy jobbágy-paraszti üzem állítja ki: a robotmunkát a 25 mf-re eső Varsányban végzik, ahova 4-es marha fogatú szekérrel mennek, négyen összefogva (Kiemelés tőlünk: U. I.-V. Gy.). Csupán Tild fentebb bemutatott bevallása említi egyértelműen a lovas fogatok alkalmazását, ami persze nem jelenti azt, hogy Hont vármegyében azokat ne alkalmazhatták volna szélesebb körben. Nagyon fontos utalni azonban arra is, hogy Barsban a robotban végzett fuvar mellett nagyon sok adat szól a bérben végzett szállításokról is. Szembetűnő, hogy a bérfuvar kapcsán csupán néhány anyag szerepel a forrásunkban. Az esetek többségében - a termeivényekből - az árpa kerül említésre, gyakran söne\ együtt, ami egyértelműen a sernevelők, serfőzdék kiszolgálására utal. Emellett több településről említik a zab földesúri központokba történő szállítását: ezért egységesen 6 dénárt kapnak pozsonyi mérőnként. Az egyéb javak közül ászén fuvarozását említik Alsóhámor, Felsőzsadány bevallásában: 46 GALLO, Ján 1973. 67-90., VIGA Gyula 1989. 383—407. Lásd még: UDVARI István-VIGA Gyula 1994. 107-108. 276