A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

†Udvari István-Viga Gyula: Bars vármegye 18. századi jobbágy-parasztjainak életviszonyaihoz

A termesztett növények és az azokkal kapcsolatos munkák az úrdolgával összekapcsolódnak forrásunkban, s nehéz elkülöníteni a földesúri és a jobbágyföld termeivényeit. Bizonyos, hogy többféle gabonát müveitek, azok termőhelye vélhetően a talajadottságokhoz igazodott. Például Hizér jobbágyparasztjainak földjén búza, rozs, árpa, zab, tönköly, lencse és lednek termett. Utóbbiból Zsitvakenéz lakói ötödik kévét adtak uruknak. Az ebben a vonatkozásban roppant szűkszavú bevallások lényegében mindenhol ezekről a gabonafélékről és hüvelyesekről szólnak, azokból jellemzően kilenceddé] tartoztak. A kukorica után is kilencedet adtak a földesúrnak, de volt-pl. Nemesoroszi- ahol a kukoricaföld minden munkájával is tartoznak földesuruknak.

41 Ezzel szemben Garamdamásd népe - hasonlóan több más településhez - azt vallja, hogy „semminemű termésből valóságos kilencedet ekkoráig nem adtunk, hanem ennek felváltásában, úgy cenzusképpen, nem különben malom, korcsma, mészárszék jövedelmeknek fejében esztendőnként 345 forintot készpénzül befizetni tartoznak. Ezen kívül közönségesen egy őzet, egy borjút, hat nyulat, tíz kappant, nyolc ludat, kétszáz tojást, harminc rőf paraszt vásznat". A káposzta sokfelé dézsmaköteles volt, sokfelé azonban megváltották a káposztadézsmát is. 2. Az állattartás néhány jellemzője Az állatállomány utáni adózásban gyakoribb a dézsma pénzen történő megváltása. Cseke juhászai tizedet adnak a bárányból, a Verebélyhez közeli Zavada lakosai pedig hetediket. Keresztúrban, Maholányban és Fenyőkosztolányban minden kilencedik bárány helyett 14 garast, minden tizedik kecske után pedig 1 forintot adnak. Pityelova (Kiszelfalu) népe tized helyett szarvpénzt fizetett - minden szarv után 9 dénárt - minden igavonó marha után. Kislovcsa, Koszorin, Kremnyicska és Jasztraba hasonlóan a tized helyett fizeti a szarvpénzt: igavonó marhák darabja után l-l máriást, a szarvak után 9-9 dénárt. Utóbbi helyen, Bartoslehotán és Trubinban (Garamkürtös) a fejős juhok után 5-5, meddő juhok után 3-3, a tizedik bárány után 50, a tizedik lúd után pedig 25 dénárt adnak. A fejős juhok után - megváltás a kilencedtől - általában 6 dénárral tartoztak a barsi falvak lakói, a kilencedik báránytól 4 krajcárral, a kilencedik kecskéért pedig 8 krajcárral. Jálna, [Garam)Ladomér és Repistye juhos gazdái a sajt és a brindza szolgáltatását is pénzzel váltják meg (2 forint 8 garastól 3 forint 12 garas). A méh kilenced megváltásának összege 4 (Bartoslehota), 6 dénár (Ladány), ill. 1 tallér (Keresztúr). Nemesoroszi bevallásában szerepel, hogy a jobbágyok télen a tollfosztásban segíteni tartoznak a cselédségnek. A megváltott szolgáltatások itt különösen hangsúlyozzák a barsiak pénzgazdálkodásánakjelentőségét. A jószág hasznot termel, annak bevételéből a földesúri szolgáltatás megfizethető. Az előzőeknél talán érdekesebbek a bevallások azon passzusai, amelyek - az adott település hasznai és kárai között - az állatállomány tartásmódjára utalnak. Bars településeinek számottevő részén elegendő legelő áll rendelkezésre az állatállomány számára. Németi bevallása kifejezetten erdei legelőre utal: az erdőkben marháiknak bőven van legelő. Hasonlót jelez Hölvény és Magospart is. Többfelé azonban - különböző okokból - szűkös a legelőterület. Agó vallomása szerint: a földesúr juhai és az itt levő inscriptionalisták miatt kevés a legelő. A barslédeciek arról panaszkodnak, hogy sem fájuk, sem legelőjük nincsen, ezeket a földesúrtól, gróf Forgách Lászlótól veszik, évente 162 forinto41 A Garam mentén több települést is kisnemesek - az esztergomi érsek predialista nemesei - laktak (Szódó, Sáró, Garammikola, Garamszentgyörgy). LISZKA József 2002. 263. Lásd még: ETHEY Gyula 1942. 272