A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

†Udvari István-Viga Gyula: Bars vármegye 18. századi jobbágy-parasztjainak életviszonyaihoz

Ezeknek aztán szénakaszálásért készpénzt, az aratásért részt adnak - tizedet, kilencedet, de akár nyolcad- vagy hetedrészt is -, olykor részében kaszáitatnak és csépelteinek. Nehezebb szolgát is találni, s annak minimum egy hold termését oda kell adni, míg a hegyvidéki falvakban a szolgák 5-6 zsák gabonával is beérik. Szerintük tehát a hegyi falvak lakóinak megvan a fenti hasznuk, úrbéri vagy kuriális földeket is használnak, amit tehát be kell számítani a teleknagyságba. Hozzáteszi mindehhez a klasszifikáló bizottság még azt is, hogy a hegyvidéki családok, népesség egy részét valójában a sík vidékiek tartják el, amikor azoknak arató-, széna- vagy szőlőmunkát adnak. A hegyvidéki falvak előnyekéntjelölik meg azt is, hogy azok roppant gazdaságosan élnek, nem ismerik a luxust sem a lakásban, sem az öltözködésben, sem a táplálkozásban. Házaik kőből vagy fából vannak, az erdő és a kőzet egyszersmind munkalehetőséget, megélhetést is nyújt. Maguk készítik el ruházatukat, kendert termesztenek. Minden, ami másutt drága, a hegyekben olcsó. Élelmezhetik magukat kecske- és juhhússal, ha valakinek nincsenek ezek, akkor káposztával, babbal vagy egyéb zöldséggel és hüvelyesekkel táplálkozhat, amikből a hegyvidéki falvakban bőséggel terem. Tehén- és juhtejet, vajat sokan el is adnak. Vannak más hasznaik is - sok falu tart juhot, melynek gyapjából, húsából, tejéből és vajából pénzelnek. A léckázással (kosarazással) a trágya kihordását is megspórolják. A juhok és a kecskék teleltetését jelentősen könnyíti a száraz levélzet és a száraz gally, amit a földesúr mindenhol megenged gyűjteni. A szénahiányt a hegyi falvakban szalma szecskával enyhítik, ami itt olyan drága, mint a síkvidéken a széna, ahol a szalma csaknem értéktelen. A hegyi falvakban a telki állományt irtásföldekkel egészítik ki. A hegyi falvakban bőven van legelő, s nemcsak a szarvasmarha, hanem a ló is az év nagy részében legel, míg a sík vidéki falvakban drágán kell azokat tartani.

28 A hegyi falvak előnyeként sorolja fel a klasszifi káló bizottság a földrajzi környezet egyéb haszonvételeit is. Azt, hogy a hegyi falvak sok szükséges dolgot adnak el a síkságiaknak: meszet, vasat, malomkövet, építőanyagot, zsindelyt, tetőcserepet, gerendát, vályúkat, karókat, deszkát, szekrényt, (fa)csatornát, hordókat, dézsát, edényt, asztalt, dobozokat, tarisznyát, ágyneműt, ládákat, lócákat, ágyakat, kosarakat, teknőt, szitát, rostát, villát, lapátot, szelelőt stb. Mindezek elkészítéséhez a síkságon sem nyersanyag, sem munkaidő nem áll rendelkezésre, azok szállításához sem megfelelő szekereik, sem igavonó barmuk nincs. A hegyi falvak előnyös adottságai között említik még a számos patakot, amelyek közös malmokat hajtanak. Oda sorolják az erdők jövedelmét is: a bükk- és tölgymakkot, az épület- és tűzifát, melyet egyes falvak el is adnak a síkon. Megjegyzik azt is, hogy a katonaságnak adandó tűzifához a hegyi falvak népe ingyen hozzájut, míg a síkon élőknek azt is vásárolni kell. Drágább a síkon mindenféle ács- és kerékgyártó munka, s a mesterek termékei is. Vagyis összességében, a hegyekben drágább a telki állomány a sok lakó és a jobb (!) életfeltételek miatt.

29 A klasszifikáló bizottság - a fentiek alapján - három osztály megállapítására tett javaslatot, az első osztályú jobbágytelek esetében (falvak szántóföldekkel, rétekkel, szőlővel és erdővel) 14, a második osztályban (falvak szántókkal, rétekkel és szőlővel vagy erdőéléssel [lignatio]) 16, a harmadikban (falvak szántóval, rétekkel, szőlő és erdőélés nélkül) pedig 18 hold telekmérettel. Ehhez- attól függően, hogy sarjú kaszálható-e vagy sem -4, ül. 6 kaszás (embervágó) rétet javasoltak. A Helytartó Tanács végül négy osztály 28 REBRO, Karol 1959. 128-129. 29 REBRO, Karol 1959. 129-130. 268