A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Gyulai Éva: Szabó- és szűrszabó céhek Miskolcon a 16-19. században

9. kép. A gombkötő céh ládája, 1828 HOM TGY 69. 54. (Kulcsár Gézafelv.) ruháit, szűreit inkább a cselédség, falusi parasztság vásárolta, a váltómíves vékonyszabók, magyar és német szabók vevőköréhez inkább a nemesi és polgári réteg tartozott. A rozsnyói vékonyszabók 1819-ben készítettek „hosszú szárközépig érő s materiával bélelt úri mentét", „közönséges cseléd mentét", amelyen nem volt selyemzsinórozás, „paszománttal varrott bélelt nadrágot és zsinór nélküli való béletlen paraszt nadrágot", illetve „német és magyar ujjas köpönyeget"."

6 A miskolci szabóknál a 19. század elején tűnik fel a „spencel vagy spenzli" (spencer) nevű divatos rövid kabátka. 1815-ben Sável János, a diósgyőri uradalom bodnárlegénye csináltat egy spencelt, egy nadrágot, derékra való lajbit Dobrik Sámuellel, 1819-ben Bendrin János készíttet Miskolcon két spencelt hat rőf fehér flanérból.

117 A miskolci céh megrendelői között nemcsak a nemesség és a városi jobb módú polgárság tagjait találjuk, hanem a korabeli mezővárosi társadalom széles rétegét, illetve a környék falvait is. Kassán már a 15. században készítenek papi és szerzetesi ruhát, s a reformáció terjedésével a lelkészek palástját is ők varrják. 1800-ban a miskolci céh mestere, Jermán János a borsodgeszti prédikátornak készít palástot."

8 A szabók munkája nemcsak ruhakészítés, hanem a régi javítása, sőt átalakítása is. 1811-ben Borsos János 116 Flórián 1998. 192-193. 117HOMHTDI. 76. 7.3. 118HOMHTDI. 76. 7.2. 255