A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Gyulai Éva: Szabó- és szűrszabó céhek Miskolcon a 16-19. században

Zsidó szabók A 19. században a céhek életében a zsidó kézművesek már nemcsak a termelésben, hanem a közéletben is konkurenciát jelentenek, ismert a zsidók nagy múltú szabómestersége, bár Magyarországon a 19. századig megrendelőik főként csak saját köreikből kerültek ki, s jó részük foltozással, ruhajavítással foglalkozott, illetve az észak-kelet-magyarországi zsidók sajátos, lengyelországi hagyományokra is visszamenő viseletét készítette. A zsidó társadalomban élő nagyszámú szegény szabó működése és a zsidó munkamegosztásban betöltött szerepe jórészt még feltáratlan, de a 18. század végi Borsod megyei zsidókra vonatkozó összeírások mutatják, hogy a sajátos foglalkozások között előkelő helyen szerepel a ruhakészítéssel, javítással, varrással való állandó vagy részleges foglalkozás. 1774-ben Borsod megye 246 zsidó családfője közül 8 személy űzte foglalkozásszerűen a szabóságot." Miskolcon 4 zsidó szabót írnak össze, Jeremiás Baruch évi 150 Ft jövedelmet szerez mesterségével, Berl Hirschl és Jacob Löbl Isaac azonban feltehetően foldozó szabó, hiszen csak évi 25 Ft jövedelmet vallanak be, Löbl Mojsesről ezt írják: „szabó, vagy inkább ruha-felhajtó" és ebből évente csak 12 Ft-ot keres.

100 A bükkaljai Felsőábrahám helységben, ahol viszonylag népes közösség él, Sámuel Marcus foglalkozik szabómesterséggel évi 50 Ft jövedelemmel, Aszalón Mojses Isaac zsidó szabó szintén 50 Ft-ot keres, a sajószentpéteri Israel Isaac szabónak is ugyanannyi a jövedelme, Kazincon Salamond Dávidot írják össze szintén 50 Ft-tal. Miskolcon az 1828. évi országos összeírásba felvesznek zsidó szabókat a 25 miskolci szabó között: Stern Jakabot, Bródi Farkast, Neiman Jakabot és Falk Sámuelt,

101 ami a zsidó társadalmi recepciójára mutat. Miskolcon több foglalkozás művelőiből, köztük a szabókból zsidó sorcéh alakul 1834ben, a sátoraljaújhelyi zsidó szabók pedig saját céh megalakítására adnak be kérelmet 1823-ban, majd 1839-ben,

102 a céhalakulásig azonban még a reformkor szabadabb szellemű iparszabályozása és igazgatása során sem jutottak el. A tehetősebb zsidó megrendelők azonban céhes mesterekkel dolgoztattak, s nem zsidó szabókkal. 1816-ban a (hejő)csabai Ungelajter Péter Pázmándi József miskolci mesternél készíttetett egy kakadont 4 éves fiának, a ruhához 5 rőf angol posztót, a béléshez pedig hetedfél báránybőrt adott. 1811ben egy zsidó megrendelő a miskolci Droznyik Mihály szabómesternél varratott egy pár viganót az általa hozott kilencedfél rőf moldon nevű textíliából.

103 A zsidó szabókat és varrónőket azonban csak a kapitalista kisipar integrálja. A specializáció határai ekkor már nem a német, magyar, zsidó szabók, hanem a házivarrónők, bedolgozók, kis szabóműhelyek szabói, illetve az áruházaknak dolgozó cégek, divatházak között húzódnak meg, a kisipar szintjén pedig a női és férfiszabók, illetve a divatipar terjedésével a francia és angol szabászat között húzódik a határ. A dualizmusban az iparos társadalomban gyorsan növekszik a zsidóság szerepe, kiváltképp a polgári és városi jellegű mesterségek terén, a férfi- és női szabók óriási hányada kerül ki a zsidók közül. A szabóipar jellegzetesen otthon végezhető mesterség, kis rezsivel, kis tőkével lehet folytatni, ráadásul a szabók jelentős hányada javítással foglalkozik. A legtöbb zsidó kisiparost 99 B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 501/b 96. kötet (1774) 100 Löbl Mojses. Sartor vei potius plicator, acquirit laboribus circiter FI. 12. B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 501/b 96. kötet (1774) 101 MOLN 26 Borsod megye, Miskolc 102 Eperjessy 1967. 130. p. 80. jegyzet. 103 HOM MIDI. 76. 7. 3. 250