A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Gyulai Éva: Szabó- és szűrszabó céhek Miskolcon a 16-19. században

s ebbe már nem akarta a szűrszabókat is bevétetni. Erről így emlékezik a céh könyve: „Végre 1824-dik esztendő Januarius holnap 8-dik napján tartatott közgyülésönkben a szürszabó társainktól lejendő elválás meghatároztatott." A további „profiltisztításra" még egy évtizedet sem kellett várni, igaz, a német szabók kiválását már a céh törzstagsága, a német viseletet varró szabók „árulása" okozta: „1832-dik esztendő március 15-dik napján némely magokat német szabóknak nevezett céhbeli társaink egymással öszveszövetkezvén, ellenünk pártot ütöttenek... tőlünk erőszakosan elszakadtanak.

89 A kézműipari munkamegosztás területén azonban nemcsak a specializáció jelenségével találkozunk, hanem a szakmák átfedésével is, így például szűrposztót a csapók és szűrszabók is árultak, s gyakran fenyegették a szabómesterek a szűcsök kiváltságait is, hiába határozták meg a limitációk és a szücs-céhlevelek, hogy prémekkel csak a szűcsök dolgozhatnak. Mivel a szabók és szűcsök mestersége kiegészítette egymást, a szücsmestereknek komoly konkurenciát jelentett a szabók - igaz, törvénytelen - tevékenysége azzal, hogy a kész viseleti darabokra maguk varrták fel a szőrméket, de a szűcsök sem művelhettek posztóból az olyan céhek szabályozása szerint, ahol a mesterségek munkamegosztása szerint külön társulatuk volt a szabóknak és a szűcsöknek. 1712-ben a miskolci szűcsök a városhoz fordultak a szabókkal szembeni panaszukkal, s a tanúk - egykori miskolci vásárbírák - elmondása szerint a szabómesterek régóta űzik a tiltott mesterséget. Már a török időben is gyakran tették, hogy „mentéket török vagy egyéb bélléssel béllettenek, süvegekre nyesteket varottanak volna", sőt ezen munkájukat, így a „nyestes kalpagokat" a piacon is árulták. Előfordult, hogy egy gazda a szücsmesterek által kikészített bárányt Szepsi Szabó János szabómesterrel varratta a mentéjébe. 1712-ben az 58 éves egykori miskolci vásárbíró, nemes Donga Mihály úgy emlékezik, hogy a miskolci „szabómester-emberek elég török béllést hordattanak ki Egerbül és nyesteket, melyeket mind a magok által csinált menték bélletésére fordítottanak".

90 A miskolci szűcsök és szabók pere 1719-ben a város tanácsa elé került, ekkor a Szent Lukács-napi miskolci sokadalom idején a magisztrátus két éppen Miskolcon áruló szakember, a rimaszombati Szabó-Szívós András és a debreceni Szabó-Balog János segítségével döntött a miskolci mesterségek vetélkedésében, melyeket a szabócéh részéről Kisvárdai-Szabó János, a szűcsök részéről pedig Szűcs-Pap János képviselt. A döntés a szűcsök kiváltságaként hagyta meg a szőrmebélés bevarrását, a mentevarrás pedig a szabók kizárólagos privilégiuma maradt. A határozat azonban megengedte, hogy ha a szűcsök megfogyatkoznának, a szabók maguk is bélelhetik mentéiket, de nem saját, hanem csak a vásárokon árult kész „törökországi táblás" szőrmével.

91 89 HOM IITD I. 76. 7. 4. 90 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/b XV. 37. doboz. 91 ...megengedtetik, hogy egyik céh a másiknak gyakorlott mesterségében magát ne avassa, azaz a szőcs mester ember a szabó mesterrel varrattasson mentét, az szabó mester ember pedig az szőcs mesterrel bélel tesse az mentét..., hogyha a szőcs mesteremberek bélés dolgában megfogyatkoznának, szabad legyen a szabó mester embereknek törökországi táblás béléseket venni és azokkal a mentéket bélel te tni, mindenféle nyesteknek a süvegekre való felvarrása fogja illetni a szőcs mester embereket. (1741) B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/b. XXVI. 12. 248