A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Gyulai Éva: Szabó- és szűrszabó céhek Miskolcon a 16-19. században

Magyar szabók-német szabók (férfiszabók és asszonyművesek) A miskolci német szabók már 1836. évi privilégiumuk előtt is külön szakmának tartották mesterségüket. 1820-ban, amikor Králik János nem jelent meg a miskolci céh negyedévi, ún. kántori gyűlésén, elküldvén érte, így magyarázta távollétét: „én nem mengyek a magyar céhben, mert én német szabó vagyok, a nevemet törüljék ki, soha többet be nem mengyek". Miskolcon már a 19. század elején is adtak ki magyar és német nyelvű tanulólevelet, 1809-ben a számadás szerint 246 magyar és 210 német kuncsaftot állított ki a céh.

92 1838-ban a szétválás után 56-an maradtak a magyar szabóknál Miskolcon.

93 A miskolci német szabók árszabása több német viseleti darabot tartalmaz: robostrom ruha, Strickrock, karmirozott kantus ruha, Reckel ruha, hausz Strick rock, kaput, szárnyas köpönyeg, kaszahény, slofrok (házikabát), „gyermeknek való tőcőt rojal ruha, flanel férfi lajbi, német váll, plundra nadrág".

94 A miskolci szabócéh a 19. század elején mind a magyar és német szabók, mind a szűrmüvesek termékeit készítette. 1816-ban a miskolci céhben már megkülönböztetnek „magyar vékony szabó ifjakat", akiknek az alábbi remek volt előírva: magyar férfimente, ujjas magyar dolmány, topánkás nadrág, illetve „asszony magyar mente", galléros magyar köpönyeg „kikrétázása". Ugyanekkor a céh német szabói „férfi német müveket" remekeltek: „egyelejű kaput vagy géroch, duplaelejű frakk, térdig érő német nadrág hat zsebre, német derékra való lajbi hosszú nadrággal, ujjas köpönyeg kikrétázása". Az „asszonymüves ifjak" remekei a divatos női viseletet képviselik: „iberrokh, viganó, tusli tizenhét darabból, német váll nyolc darabbúi, kívül-belől egyformán varrva, asszon ujjas köpönyeg kikrétázása". Az elkészült munkát fel is kellett próbálni.

95 Az asszonymüvesek megjelenése a specializáció modern formáját, a férfi és női szabászat elválását jelzik a céhes világban. 1820 előtt az asszonylajbikat a miskolci piacon, a férfimíveket pedig az árulószínben árulták, a céh azonban statútumot hozott, hogy ezentúl az országos és hetivásáron a kétféle művet „mint tulajdon szabó müveket" csak egyszerre, egy helyen lehet árulni.

96 A szabályozás oka feltehetően a verseny gyengítése volt, talán kelendőbb volt az egyfajta áru a vásárolók körében. Az asszonyszabók, azaz a női szabók feltűnése régiónkban a 19. század elején figyelhető meg, s terjedésük a polgári divattal van összefüggésben, amint az „asszony szabók" 1812-ből származó kassai árszabása igazolja az alábbi német divatú női viseletekkel: viganó ruha atlaszból, viganó patyolatból, „vatírozott" hosszú felső ruha, Iberrock (helyesen: Überrock), a termékek között azonban van hagyományos öltözet is: ujjas lajbi, asszonyi bélelt bunda, váll.

97 Miskolcon a szabócéh már 1833-ban „A MISKOLCZI FÉRFI ES ASZ(szony SZAB(ó)" címmel vésetett pecsétet.

98 92 HOM HTD I. 76. 7. 3. 93 HOM HTD 1.76. 7. 4. 94 B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 501/b XVI. I. 155. Közli: Flórián 1998. 214. 95 HOM HTD I. 76. 7. 4. 96 HOM HTD 1.76. 7.3. 97 Flórián 1998.231. 98 Bodó 1970. 208. 249