A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Gyulai Éva: Szabó- és szűrszabó céhek Miskolcon a 16-19. században

6. kép. A miskolci szűrszabók ládája, 1786 HOMTGY53. 1482. 1. (Leltárifelv.) mesterek különültek el, de korán elvált a vásári mívesek és a váltómívesek mestersége is, ez utóbbiakat a 18. századtól vékonyszabóknak is hívták. A szürszabók és a szabók vagy vékonyszabók közötti munkamegosztás alapja a jobb minőségű külföldi és a helyi gyártású durvább posztó feldolgozásában megmutatkozó különbség, illetve a falusi-mezővárosi paraszti réteg és az elit, a tehetős mezővárosi jobbágypolgárok és a nemesség eltérő igénye, ízlése volt. A miskolci szürszabók 1760-ban kérték a céhlevelet, s az 1767. októberében kelt királyi privilégiumot

75 1768-ban hirdették ki Borsod vármegyénél. 1796-ban kezdik új jegyzőkönyvüket vezetni (a régi feltehetően a nagy miskolci tűzvészben hamvadt el).

76 Céhládájuk is igen korai, a korabeli ízlésnek megfelelően kékre festett és az 1786-os évszámot vésték rá (6. kép).

77 1809 januárjában a miskolci szürszabó céh új kontraktust váltott ki, majd újabb királyi kiváltságot is kapott.

78 A szürszabó társulat legfontosabb szabályozási területe az értékesítés volt, s még azt is engedélyezte tagjai érdekében, amit más céhek tiltottak: 1796. május 1-jei határozata szerint a miskolci országos vásár idején a céh tagjai lakásukon árulhattak. Ezt a szabályozást azonban a nagy verseny miatt 1811-ben visszavonták, s ettől kezdve megtiltották, hogy a mester a kupecet „házhoz vezesse", vagyis az árulószínen kívül eladhassa termékeit. A régió szinte minden vásárán megjelentek a szürszabók, de Miskolcon is állandó árulószínük volt, melynek használatáért 1798-tól árenda fejében a céh 18-20 tagja évente általában 1, 1807-től 2 R.Ft-ot fizetett. 1809-ben a mesterek 3 évre előre 75 MOLA35M55 76 HOM HTD I. 76. 6. 30. 77 HOMTGY53. 1482. 1. 78 HOM HTD I. 76. 6. 30. 243