A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Gyulai Éva: Szabó- és szűrszabó céhek Miskolcon a 16-19. században

követték, a szegődtetést próbahetek előzték meg, s a 19. század elején 4 R.Ft járt a céhnek a szegődtetés és felszabadítás fejében. A mester több inast tarthatott, 1821-ben azonban a dekonjunktúra arra vitte a társulatot, hogy megtiltsa második inas fogadását. Az inasévek (általában 3 év) a szakma tanulásának első fázisát jelentették, s a jegyzőkönyv tanúsága szerint volt rá példa, hogy az inas közben iskolába is járt.

70 Az inas ellen hasonlóan járt el a céh, mint a legényekkel. 1822-ban Peres János diósgyőri landmajszter inasa, Molnár István, amikor a kész munkát hazaszállította, 10 garassal többet kért, ezért 12 korbácsütésre ítélték. Az inasokkal való visszaélés legendás volt a magyarországi kézműiparban, sőt még a kapitalista kisiparban is. Nem volt ez másként Miskolcon sem, így Kisiri György, Tasnádi Lajos inasa arra kéri a szabócéhet 1812-ben, hogy adjanak neki másik majsztert, „mivel egynéhány ízben az erdőre küldötte", de a társaság nem ad helyt a panasznak. Kovács János, az egyház kántora panaszolja nem sokkal korábban, hogy mostohafiával mint inassal Kosa István szabómester durván bánik „kegyetlenül kínozza, a feleségének is rongáltatni megengedi", ezért a céh „más majszter műhelyébe rendeli" a fiút. A legények Miskolcon is külön összejöveteleket tartottak farsang idején, természetesen a céh beleegyezésével. 1811. január 3-án a céhgyülés alkalmával az „ifjúság a céhnek jelentette a mulatságra minden készületeket megtettek, előpénzeket is adtak", a céh gyűlése pedig engedélyezte a bált.

71 A mulatságot a céhbiztosnak, a commissariusnak is engedélyeznie kellett, s ennek birtokában tarthatták meg a táncos összejövetelt. A céh táncmestereket is kijelölt tagjai közül, akik a táncmulatságon az ifjakat irányították.

72 A régió szabólegényei gyakran tanultak a vidék céheinél, főként a fontosabb kézműipari központokban már a kora újkorban is. Pap János deák (akinek apja, Pap István feltehetően azonos Miskolc egykori főbírájával) fia, Ferenc 1600-ban az egri Szabó Benedekhez küldi fiát, hogy „az szabó művet tanulja". A tanítás költségének meghatározott 8 Ft-ot azonban nem tudja kifizetni, ezért az apa a fiú örökségét, egy miskolci kertet ad az egri mesternek az inaskodás fejében.

73 A 19. században a kassai magyar szabóknál fennmaradt vándorkönyvek szerint a legények főként Kassáról és környékéről jöttek, s Pesttől egészen Aradig, Kolozsvárig vándoroltak.

74 Specializáció: szűrszabók és posztószabók (váltóművesek-vásári szabók) A legkorábbi specializálódás a szabók között, kezdetben még egy társulaton belül a posztó bolyhát hatalmas ollójukkal eltávolító posztónyírők és a szabómesterek, posztómetszők munkamegosztása volt, majd a szűrszabók és a finomabb posztót feldolgozó 70 Miller Jakab atyafiát mint tulajdon gyermekét oskolába járatván, és már most mesterségre kévánván alkalmaztatni, aki is ezen végzés előtt nemcsak a próbaheteket, sőt majd fertály esztendőt eltöltölt anélkül, hogy beszegődte tett volna. HOM HTD I. 76. 7. 3. 71 HOM HTD I. 76. 7. 3. 72 1805 die 17 January. ... bevett szokásnak az ifjúság tartotta, hogy gyűlés alkalmatosságával mind az atyamester, mind a bejáró urak kiveneztetésekre instántiajokkal járuljanak, hasonlóképpen a nyájas mulatságra engedelmet nyerjenek... a comissarius úrtól és céhtől magok mind jó viseletek és böcsületesen való magok viselések mellett megengedtetett. De ezen mulatság alkalmatosságában kiváltképpen a két táncmester, úgymint Bodolay Ábrahám, nemkülönben Stolmán Pál ugyan a táncmester, e mellett Krusalik Ádám, ugyan Glozik György... engedetlenek lévén, a táncmestereket a hivatalok megfosztása mellett 2-2 R. Ft-ig megbüntetni tetszett. HOM HTD 1.76. 7. 2. 73 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/aI. köt. 144., Tóth (szerk.) 1990. 461. sz. 74 Pollák 1986.210. 242