A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Gyulai Éva: Szabó- és szűrszabó céhek Miskolcon a 16-19. században

a drótos bütykös a lakomákat szolgálta, a réztáblák az egybehívást, hirdetést. Az 1817-ben készült leltárba egy használhatatlan korbácsot - mint a céh büntetőjogának jelképét - is felvették. A céh közösségének szimbóluma a társpohár, melybe a 19. század elején 1 Ft 30 krajcárt fizetnek be évente a mesterek.

53 A céhek felbomlásuk végéig megőrizték klenódiumaikat, s ezek az ipartársulatoktól Miskolcon is a múzeumba kerültek. A szabómühelyeket cégérek jelezték a városokban, hiszen a váltómű vesék műhelyükben vették fel a rendelést. 1820-ban Miskolcon a szabócéh az atyamester és a fennszolgálók cégéreinek levételével bünteti vétkes elöljáróit.

54 A céh feladata egy mezővárosban nem a várfalak és tornyok őrzése, hanem a tűz elleni védelem, hiszen a kézműipari tevékenység igen gyakran volt tűzvész okozója; ezért a céhekre fokozott teher hárult a városok tűzrendészetében. Miskolcon már a 18. század második felében kötelezték a céhek tagjait, hogy a tűzoltáshoz bőrvedreket készíttessenek. A vedrek készítését megválthatták, 1787-ben a szabócéh tagjai egy arany, vagy 2 R.Ft 30 krajcár pénzbeli megváltást fizettek a város magisztrátusának. A miskolci szabók azonban sérelmezik a magas díjszabást, illetve azt, hogy a város nem kézműves polgárai nem járulnak hozzá a tűzvédelemhez.

55 A miskolci szabócéh a 19. században is részt vett a város tűzrendészetében, ezért 1822-ben az addigi víztároló bőrvedrek helyett vízipuskát, vagyis tűzoltó tömlőt készíttetnek maguknak.

56 A céh vallásos társulat jellege az újkorban is megmaradt, a reformáció térhódításával azonban némileg módosult, mivel Miskolc társadalma a 17. század végéig egyöntetűen református vallású volt, s csak a 17. század végétől tűnik fel ismét a katolikus egyház, a plébánia csak a 18. század elején alakul újjá, majd az 1720-as években a minorita rend kolostort és iskolát alapít a városban. A 18. században az úrnapi körmenetekben már nem együttesen vonul a miskolci szabócéh, sőt a református céhtagok többször konfliktusba kerülnek az állam és a katolikus egyház vezetésével, mert Űrnapján nem akarnak részt venni a kötelező processzión. A miskolci szabócéh egyházi reprezentációjának színhelye az Avasi református templom, hiszen a céhtagok jelentős része a református vallás híve, ennek jele, hogy 1724-ben a céh keleti szőnyeget adományoz az Úr asztalára (3. kép).

57 1. kép. A szabócéh behívótáblája, 1733 HOMTGY53. 4600. 1. (Szujó Imre Pélerfelv.) 53 HOM IITD I. 76. 7. 3. 54 HOM IITD 1.76. 7. 3. 55 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/b XXVI. 549 (1787). 56 HOM HTD I. 76. 7. 3. 57 HOM TG Y 53. 842. 2. A szőnyeg aljába feliratot hímeztek: AZ ÚR ASZTALÁRA KÉSZÍTETTÉK A B(ecsülctes) N(emes) SZABÓ CZÉH AJÁNDÉKA ***. A szőnyegről az 1930-as években Leszih Andor készített fényképet, amelynek üvegnegatívja fennmaradt a Herman Ottó Múzeumban: Negatívtár 7656. sz. 238