A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Gyulai Éva: Szabó- és szűrszabó céhek Miskolcon a 16-19. században

Borsod vármegye díszbandériuma a Bercsényi-huszárok egykori mundérját viseli, melyet a bandérium minden tagjának helyi szabók készítettek el egykori viseletek mintájára.

34 A tömeges megrendelést a céh vette fel és osztotta szét a munkát tagjai között. 1815-ben a céh készítette a városi hajdúk mundérját, ekkor Kraszinszky János a közösen vett kellékekből 55 rőf veres és kék zsinórt ellopott.

35 A napóleoni háborúk a szabómesterségnek is konjunktúrát hoztak, 1800-ban Miskolcon rendelik meg az inszurrekció hadseregének ruházatát.

36 A mesterek a nekik jutott óriási mennyiségű munka elvégzésénél többször a céh statútumai ellen cselekedtek, így tett „az insurectionális munkák" idején 1801-ben Lichtenstein József is, mivel törvénytelenül felfogadott egy legényt a házához azzal, ha neki dolgozik, megfizeti az útiköltségét. A mestert 4 Ft-ra, a legényt - „mert a háznál tilalmas mondásokra fakadott" - 2 Ft-ra büntették.

37 A miskolci szabók, bár székhelyükön saját árulószínük volt, legtöbb terméküket mégis a vásárokon adták el, ezért a statútumok a vásári kereskedelmet is szabályozták. A minőséget megtartandó, a céh megbízottai a vásárok előtt a „vásári müvet dolgozó mestereket", a három „sátoros ünnep" (karácsony, húsvét, pünkösd) előtt pedig a megrendelésre dolgozó váltómüveseket járták körül.

38 A vásárban a céh tagjai csak egyszerre rakodhattak ki, „az előre való árulást" erkölcstelennek ítélték, elkövetőjét „huncutnak" tartották.

39 A mesterek együtt utaztak a vásárokra, az úton a „céhmester képe" vagyis helyettese vezette őket, akinek kötelesek voltak engedelmeskedni.

40 Tilos volt a vevő elcsábítása is, a szabók jegyzőkönyve egy 1821-ben történt esetet említ, amikor Kardos Imre a színben odament Garan Mátyás vevőjéhez, aki már majdnem megvett egy lajbit és egy nadrágot, „karjára vévén egy lajbit és egy nadrágot és odament szemérmetlenül, mondván: nézze kend, ez a szép nemes szín, ezt vegye meg kend", és a vevő úgy is tett. A társa vásárlóját elédesgető szabót 3 Ft-ra büntették.

41 Hasonló esett meg a novemberi szikszai vásárban is 1807-ben két miskolci mester között.

42 A miskolciak jártak a szikszai, a bodrogkeresztúri, az aszalói, a polgári és a kövesdi József-napi vásárra, ahol sátrakból árultak. A céh 1820-ban elrendelt statútuma szerint a sátrakat csak akkor lehet szétbontani, ha már minden szabó a szekérre rakta áruját, nehogy belepje a por a ruhákat.

43 A miskolci céh is ismerte a táblajáratás intézményét, a céhben dívó szokások között azonban a legtöbb szó a temetésen való testületi részvételről szól. Miskolcon is volt 34 Gyulai 1988. 35 HOM HTD I. 76. 7. 3. 36 1800. nov. 2. Somosi János ifjúnak mind a darabolás, mind pedig az elkészítése, mivelhogy teljességgel nem dicséretes, tartozik a céhnek 4 R. Ft contentumot tenni. Kontárkodásáért tartozik 1 R. Ft. HOM HTD 1. 76. 7. 2. 37 HOM HTD 1.76. 7. 2. 38 HOM HTD 1.76. 7.4. 39 1807. november 25. napján megesett keresztúri vásár alkalmatosságával, amidőn a szűrszabó mesteremberek a vásárba helyekre egyenlően kirakodtak volna, céhbeli társunk, Urbán Mihály mind maga, de kiváltképpen más embertársa akaratjok szerént... az előre való árulás dolgában kis céhmester Simon Jánost huncfut szókkal illette. HOM HTD I. 76. 7. 2. 40 HOM HTD I. 76. 7. 4. 41 HOM HTD I. 76. 7. 3. 42 1807. Szent Márton napjára megesett szikszai vásár alkalmatosságával, amidőn Kenyeres Ádámnál megjelent a portékát vevő ember, dolgát amíg végezte volna, a mellette áruló Moses János a vevő felet magához édesíttetvén, maga munkáját a vevő félnek kezében adván, és ezen dologra Kenyeres Ádámon, mint méltó okon felindulván, némely illetlen szókkal illette légyen, ezen Moses János nagy tűzben jővén, Kenyeres Ádámot huncfut szókkal illette. HOM HTD I. 76. 7. 2. 43 HOM HTD I. 76. 7. 3. 236