A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Gyulai Éva: Szabó- és szűrszabó céhek Miskolcon a 16-19. században

A céh a posztóvásárlásra is ügyel, nem engedi, hogy tagjai a tudtán kívül vásároljanak. 1821-ben Simon János „vég szűröket" vesz a csapóktól megbízottja, Malatinszky Sámuel révén, 88 forintos és 90 forintos áron,

27 ez azonban a céhmester tudomására jut, s eljárnak a mester ellen. Egyébként Simon János faktora nem más, mint a miskolci szürszabó céh mestere, Malatinszky Sámuel,

28 aki nemcsak szűrszabászattal, hanem gömöri posztó közvetítésével is foglalkozott. Az eset is jelzi, hogy a szűrszabók 18. századi kiválása nem szüntette meg a miskolci szabócéhben folytatott szűrmüvességet, a szűrszabókat csak 1824-ben sikerül a miskolci szabócéhnek végleg „kitessékelni" a céhből.

29 A miskolci céhben szintén vásári és váltómíves szabók működtek, ez utóbbiak nemcsak a város és környéke egyéni megrendelőit elégítették ki, hanem tömeges megrendeléseket is kaptak uradalmaktól, a hadseregtől. Az első nagy „állami" megrendelést a Rákóczi-szabadságharc alatt kapták a felső-magyarországi szabók, hiszen a fejedelem nagy gondot fordított hadserege felszerelésére, az ezredeknek más-más egyenruhát készíttetett, melyek anyaga általában abaposztó volt. 1704-ben Losonc, Rimaszombat és Miskolc szabóival varratja a kuruc hadvezetés a katonák mundérját, s az ónodi országgyűlésen is rendeletet hoztak arról, hogy a katonák öltözékét a környékbeli vármegyék szabóinál rendelik meg, az árat is limitálta a kuruc állam vezetése, egy köpönyeg és egy nadrág elkészítéséért legfeljebb 48 dénárt kérhettek a vármegyék szabói.

30 A reguláris hadsereg szervezésének egyik fontos modern vívmánya volt az egységes egyenruha bevezetése, melynek elkészítését a konföderális állam vállalta magára. A ruházat fontosságát jelzi, hogy Rákóczi ruházati hadbiztost nevezett ki Beniczky Márton, majd Lónyai Ferenc személyében. A hadvezetés a megyék kötelességévé tette újoncainak egyenruhával való ellátását, de a vezérlő fejedelem 1707. jan. 30-án Rozsnyón kelt levelében közli Borsod vármegyével, hogy bár a császári sereg által felégetett Miskolc továbbra is köteles a portális katonaságot kiállítani, a zsold és az egyenruha (munderungjok és fizetések) költségei nem a vármegyét, hanem az államot terhelik.

31 1709-ben ezért kéri a miskolci tanács Bercsényi Miklóstól, hogy a város által kiállított 60 katona zsoldját és mundérját - fejenként 4 Ft-ot - térítse meg a hadvezetés a sokat szenvedett városnak.

32 1709 szeptemberében Pest vármegyében súlyossá vált a pestisjárvány, ezért Bercsényi utasításba adja, hogy a megyére kirótt egyenruhákat Lónyay Ferenc ruházati főbiztos „Zemplén vármegyei városokra" ossza ki. A vármegyék a munkát szétosztották a joghatóságuk alatt élő szabómesterek között. 1708 tavaszán Bercsényi Miklós gróf utasítja Gömör vármegyét, hogy varrassa meg a megyében található mesteremberekkel a saját „lovas regyementje mundírozására" kiutalt posztót. A megyék gyakran vonakodtak a ruházat költségeinek vállalásában, ezért nem egyszer az állam kasszájából kellett a mundérok varratását megelőlegezni. 1709 márciusában az abaúji, gömöri, tornai és borsodi regimentek katonái ruházatára személyenként 1 tallért fizetett az állam a mestereknek.

33 A Rákóczi-korabeli egyenruhákat 1906-ban ismét elkészítik Miskolcon, hiszen a fejedelem újratemetésén 27 HOMHTDI. 76. 7.3. 28 HOMHTDI. 76. 6.30. 29 HOM HTD I. 76. 7. 4. 30 (1709) B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/b. II. I. 717. 31 Bánkúti 2003/1. 346. sz. 32 Bánkúti 2003/2. 143. 33 Uo. 236., 12., 136. sz. 235