A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Gyulai Éva: Szabó- és szűrszabó céhek Miskolcon a 16-19. században

tartozók fizették legtöbbet a kasszába. 1809-ben, amikor már 5 fizetési osztály volt, a 85 céhtag az alábbiak szerint oszlott meg: 1. klasszis 8 fő (6.30 Ft), 2. klasszis 8 fő (5.25 Ft), 3. klasszis 28 fő (4.20 Ft), 4. klasszis 29 fő (2.10 Ft), 5. klasszis 11 fő (1 Ft), a céhben működött 2 özvegy, akiknek együtt 3 Ft-ot kellett fizetniük. 1810-ben az 1. klasszisba 7 fő, a 2.-ba 5 fő, a 3.-ba 27 fő, a 4.-be 36 fő, az 5.-be 9 fő és a 6. klasszisba 6 fő tartozott. A közösen meghatározott osztályok számának emelkedése a differenciálódást jelzi, bárhogy is hadakozott a céh a megkülönböztetés ellen. 1818-ban az 1. klasszisba tartozó 10 fő 18, a 6. klasszisba tartozó 16 fő 3 Ft-ot fizetett, a legnépesebb klasszis ekkor is a 6. volt 31 fővel, amikor 100 fő (!) volt a szabók létszáma, de pár év múlva a 116-ot is elérte, így a régió legnépesebb társasága lett.

20 A céh társadalmának hierarchiáját íratlan szabályok is meghatározták. 1822-ben panaszkodnak ugyanis ifjabb mester urak a céhek igazgatásával megbízott állami tisztviselő, a „commissarius

,

' előtt, hogy „az (áruló)szín ángáriáit [= bérleti díj részleteit] egyformán fizetik, tehát a haszonvétel is az több idejű mester urakkal egyformán légyen". Emiatt kérik, hogy „nyílhúzás vagy fordulás" útján, azaz sorsolással vagy egymást váltva jelöljék ki az árulás helyét, az első sorokban ugyanis az idősebbek árulnak, s „a hátulján semmi haszonvétel nélkül maradnak". Kívánságuk nem teljesült, mert a biztos szerint „ez soha nem volt szokás".

21 A miskolci céhnek is voltak landmajszterei a közeli mezővárosokból, igaz, csak az 1820-as évektől. 1821-ben Peres János diósgyőri szabó ifjút iktatták be „landmeister"nek, ugyanekkor Petróczki János is jelentkezett, aki 1819-ben „contentálta" a szikszai céhet remekével. Úgy lehetett azonban a miskolci céh landmajsztere, ha új remeket készít, s miután ezt teljesítette, felvették. 1822-ben a mezőcsáti Tunyogi Pált egyévi próbaidő után fogadták be landmajszternek. A miskolci céhbe rendes tagnak is többen jelentkeznek Borsodból, Zemplénből, 1815-ben Elek András szentpéteri „szabómajszter" hoz Szentpéter városától testimoniumot, tanúsítványt Miskolcra.

22 1800-ban egy sátoraljaújhelyi szabómester, Bodákis László akar belépni,

23 1815-ben Kmetonyi Imre ifjú legény a varannói céhtől hoz testimoniumot Miskolcra.

24 A landmajsztereknél szolgált legény nem egyszer a miskolci céhnél lesz mester. 1806. július 30-án „Tállyán lakos céhbeli társunk, Uoffer János 3 esztendőkig műhelyiben dolgozott Zabolai Sámuel nevezetű legényét" veszi fel a miskolci céh.

23 A kontárok versenyének megszüntetését a miskolci szabók is az egyik legfontosabb feladatuknak tartották, 1805. március 2-án a régi királyi artikulusra és a céh saját statútumára hivatkozva új határozatban erősítik meg a jogukat, hogy a kontárok ellen a vármegyéhez fordulhassanak: „élhettünk hatalommal olyannal, hogy kontárok közöttünk ne uralkodhassanak, s ne dolgozhassanak... mai naptól fogvást akármi néven nevezendő kontárok köztünk találhotnak s neveztetnek, ezen személyek amely órában a céh kívánja, azon megzaboláztassanak és dolgok felsőbb fórumra, a vármegyére fogadtatni, elsőben főszolgabíró előtt fog megjelenni."

26 20 HOMIITDI.76. 7. 4. 21 HOMIITDI.76. 7. 3. 22 HOMIITDI.76. 7. 3. 23 HOMIITDI.76. 7. 2. 24 HOMIITDI.76. 7. 3. 25 HOMHTD 1.76. 7.2. 26 HOM HTD I. 76. 7. 2. 234