A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Gyulai Éva: Szabó- és szűrszabó céhek Miskolcon a 16-19. században

A miskolci szabók a 18-19. században A miskolci szabócéh 1768-ban kezdi vezetni bőrkötéses jegyzőkönyvét, abban az évben, amikor a királynő megújítja szabályzatát, melyet a vármegye 1793-ban ismét beszedet és megerősít.

15 1813-ban újra meg kellett volna újítani az artikulusokat, de „ezen alkalommal társaságunk is annyira meg volt szaporodva, hogy alig lehetett közülünk olyan céhmestert találni, aki ily nagyszámú sokaságot házában befogadhasson", így csak a szűrszabók ismételt kiválásával és a német szabók elszakadásával „tisztult meg" a céh, s 1838. április 12-én már így kaptak a magyar szabók V. Ferdinándtól szabadságlevelet.

16 Miskolcon a 18. század közepétől az alábbi tisztviselőket választották: „atyamester, elsőbb céhmester, második céhmester, nótárius, beálló személy, bejáró mesterek".

17 Mivel Borsod megyében nem, vagy alig működtek céhes szabók Miskolcon kívül, a mesterek távolabbról érkeztek a városba, s közülük többen a céh vezetését is magukhoz ragadták. 1733-ban gömöri és nógrádi származású céhmesterek, Csetneki Szabó István és Füleki Szabó István vezették a társulatot.

18 1810-ben a céhmester: Kraszinszky János, az ordinárius nótárius: Bedé István, az atyamester a korábbi tisztviselő: Stolman Pál volt, a vicenótáriusi tisztséget azonban nem tudták kiadni, mert a választott személy nem vállalta. Ugyanekkor a bejárásokat végző bejáró hivatalt Jermán Antal, Galló János, Frinkatz Mihály vállalta el, „fentszolgáló hivatal", vagyis az alantasabb munkák végzését Bernárd Mihály és Szabó Mihály vállalta. 1819-ben Szabó Mihály már főcéhmester, ekkor kiscéhmestert is választottak (feltehetően atyamesteri minőségben) Mezey György személyében, a rendes nótárius mellett vicenótáriust is sikerült választani, mégpedig Fazekas Mihályt. 1820-ban szerepel először a tisztségek között a vallások képviselete, ekkor a fennszolgáló mesterek, Sohajda Sámuel, Kis János, ifj. Gál János mellé „a katolikusok részéről" Frisnyák Andrást választották. A tisztviselők honoráriumot is kaptak, 1815-ben a céhmester a korábbi 12 Ft helyett már 20-at, az ordinárius nótárius 16, az atyamester 15 R.Ft-ot vett fel egy évre. A céh igen népes volt, 1747 és 1839 között 279-en álltak be a miskolci szabócéhbe, ebbe természetesen a szétválásig a szűr- és német szabók is beletartoztak. 1768-ban, a privilégium megszerzésekor 50 szabómester fizette le a beálló taxát, 1820-ban azonban már 100 mester működött. A szétválás után a magyar szabókhoz 1839-1868 között 59-en léptek be, 1847-1849 között senki.

19 A miskolci szabócéh hierarchiáját egy 1780-ban hozott határozat szentesítette, az idősebb tagok ugyanis sérelmezték, hogy a 2-3 éve belépett mesterek ugyanazokat a jogokat élvezték, mint akik már 15 éve fizettek a céh kasszájába, ezért három „classist", fizetési osztályt hoztak létre (4-2-1 Ft) a rangidösség alapján, a magasabb klasszisba Agriensium Ladislai de Hedervara, Nicolai item Olahi, necnon Thomae episcopi anno 1455 in forma privilegialium transcriptas obtinuit, cumque contubernio Onodiensi communicavit. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 27. köt. 338. 15 HOMHTDI. 76. 7.4. 16 HOMHTDI. 76. 7. 1. 17 HOM HTD I. 76. 7. 4. 18 A tábla felirata: Az / Miskolczi B(ecsületes) N(emes) Szabfó] / Czhé Táblája / épületet Csetneki SzabfóJ / György fö czhé MestefrJ- / [séjgében és Fileki SzfaJ- / fbój István Kis Czhé Mes- / térségében Az engedel- / mesek(ne)k örömökre, az / engedetlenek(ne)k bün- / telesekre. An(no) Do(mini) / 1733 die 10-dik / Marty. HOM TGY 53. 4600. 1. 19 HOM HTD I. 76. 7. 4. 233