A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Gyulai Éva: Szabó- és szűrszabó céhek Miskolcon a 16-19. században

átruházását, igaz, csak különleges esetben." Az egri céhprivilégium átvételét egyrészt minden bizonnyal az indokolta, hogy Eger már a középkor óra regionális gazdasági központ volt, s ezt a funkcióját részben a török uralom alatt is megtartotta, másrészt az egri céh ősisége magyarázza, hiszen a kassai mellett az egri a legkorábban alapított, középkori eredetű céh a régióban. Bár a kiváltság földesúri joghatóságtól származik, az egri püspök hatalma, presztízse, írásszerveinek magas nívója miatt az egri szabályzat majdnem három évszázadig (1723-ig) betöltötte a királyi kiváltság szerepét Miskolcon. Kérdés, hogy az egri társaság vajon müködött-e anyacéh minőségében, vagy csak céhlevelét vette át több kora újkori társulat. Meglepő, hogy a kassai szabócéh hatásköre nem terjedt ki Miskolcra, pedig a közeli Hegyalja céheinek a kora újkorban Kassa anyacéhe adta a szabályzatot, s nemcsak a szabók, hanem más mesterségek esetében is. A kassai társaság mint anyacéh annyifelé adott artikulusokat, hogy sokszor maga sem tudta, melyik céh él a tőle kapott szabályzattal a régióban. A miskolciaktól is úgy hitték, hogy csak az ő kiváltságukkal élhetnek, nem tudták, hogy a miskolciak az egri céh szabályzatát kérték maguknak a 17. század elején, ezért 1721-ben, arra hivatkozva, hogy a miskolci szabócéh is Kassa statútumait használja, előjogokat kértek a helyi szabóktól a miskolci vásárban. A miskolci szabók azonban ragaszkodtak elsőségükhöz a helyi sokadalomban, céhük régiségére hivatkozva, s büszkén mondják a vármegye előtt, hogy nekik még II. Ulászló adta kiváltságaikat, melyeket I. Ferdinánd később megerősített.

12 Az egri középkori privilégium „körbejárt" a Hódoltság peremvidékén. Szinte ugyanakkor, amikor a miskolci szabók a régi helyett új szabályzatot kaptak a nádortól Szendrőn, Thurzó György 1610 júliusában a szendrői szabóknak is kiállított egy privilégiumot. Erről a szendrői szabók számolnak be 1760-ban Borsod vármegye előtt, amikor Mária Terézia az egész országban bekérette a korábbi céhleveleket. Az a tény, hogy a szendrőiek is az egri szabók szabályzatát íratták át maguknak, azt igazolja, hogy a miskolciakkal együtt kérték és kapták a szabályzatot. A szendrői nádori oklevél tanúsítja, hogy valódi mezővárosi céh jött létre a végvár városában, hiszen a mesterség megszerzéséhez a váruradalom provizorát is díjazás illette, mégpedig az egri középkori szabályzatnak megfelelően a régi súlymértéknek és pénznek, 1 fertónak megfelelő összeg, természetesen a mindenkori pénznemben. A mesterebédre két pint bort, egy tyúkot, egy pecsenyét ad az új mester, a céh kasszájába pedig 2 aranyat fizet be.

13 A szendrői szabóknál az inasnak felvett ifjú 3 Ft-ot, ha legény akar lenni, ugyanannyit köteles fizetni. A másik borsodi végvár, Ónod szabói csak valami „oklevélszerü" céhlevelet mutattak be 1760-ban, melyet a szikszói szabócéhtől kértek el, amely egyébként szintén az egri püspökök által az egri céhnek adományozott céhprivilégiumot használta a 17. században.

14 11 Balassa 1969. 249-250. Az 1524. és 1550. évi megerősítés a Mezőgazdasági Múzeum gyűjteményében. 12 Klein é. n. 2. 13 Sartores in confionio Szendrőviensi... privilegiis Mis, quibus Agrienses sartores sibi ab episcopis loci elargitis gauderent, vigore cujus induld palatinalis pro magisterio tenelur provisori loci unum fertonem debitae monetae eotwn currentis, ipsi verő universitati duas pintas vini, unum pullum, unam assaturam, confraternitati verő 2-os F. auri, quatuor libras cerae, communitaü itent saríorum unum prandium... (1610-1760) B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 27. köt. 331-332. 14 Sartores in oppido Ónoddegentes, nullum privilégium cechale habent, ve rum pária parium simpliora apraetensae caehae in oppido Szikszó comitatui de Abauj ingremiato mutuarunt, quodquidem contubernium Szikszoviense a praetensa caehae Agriensis literas quasdam reverendissimorum olim dominorum episcoporum 232