A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Gyulai Éva: Szabó- és szűrszabó céhek Miskolcon a 16-19. században

legfeljebb 5 Ft jár. A privilégium rendelkezése szerint az inasok (parvulorum) 2 évet szolgálnak, ez idő alatt mesterük ruházza őket. Ha a tanuló otthagyja mesterét, nem lehet mester belőle; s ha egy mester társa inasát (famulum) nagyobb bér ígéretével elhívja, 1 Ftra büntessék. Ha az inas elhagyja mesterét, meg kell vizsgálni, miért tette, ha a mester a hibás, az inas tovább dolgozhat a szabóknál, ellenkező esetben viszont nem lakhat tovább egyetlen miskolci szabómesternél sem. Ha idegen jön Miskolcra, s a szabócéh beleegyezése nélkül gyakorolja mesterségét a szabad (nemesi) és jobbágyi házaknál, a céhmester társaival bemehet a szállására, s bármely munkáját elveheti. Amennyiben az idegen a céhmester ellen fordul, a város bírája a király nevében köteles a céhtagokkal együtt a házba bemenni és az ellenszegülő szabótól minden termékét elvenni, az elkobzottak a város bíráját és céhmestert illetik. II. Ulászló engedélyezte, hogy ha az eljárás sikertelen lenne, a diósgyőri várnagynak kell fellépnie a miskolci szabók érdekében.

5 A privilégium a középkor végi általános rendelkezések gyűjteménye, a szövegből viszont kiderül, hogy a céh autoritása a szabad házakra, vagyis a nemesi szabadsággal élő telkekre is kiterjed, mind a városi, mind a nemesi elit kénytelen alávetni magát a céh akaratának, s a szabómestereketjogaik érvényesítésében a diósgyőri királyi váruradalom katonai és uradalmi szervei támogatják. A céhnek joga van ítélkezni a mesterek közötti vitás ügyekben, másodfokon a miskolci bíróhoz fordulhatnak. II. Ulászló (és II. Lajos) valamint I. Ferdinánd fontos vámkiváltságot is adott a miskolci céhnek, tagjai saját használatukra az ország bármely részéből szabadon bevihetik Miskolcra a - szürke színű - abaposztót vagy szürposztót (pannum griseum). Az idegen mestereknek ez tilos, ők csak a vásárban vehetik meg az olcsóbb viselet alapanyagát. Bár a helyi kallómalmokban előállított szürkeposztó, későbbi nevén szürposztó fontos alapanyaga volt a szabóknak, a városi és nemesi elit viseletéhez finomabb posztókat használtak, a gyapjútól egészen a selyemalapú szövetekig. Ezeket az alapanyagokat a 16. századtól meginduló európai regionális munkamegosztásban egyre inkább már csak Magyarországon kívül gyártották, az egyszerűbbeket Morvaországban, Lengyelországban, német területeken, a drágábbakat Itáliában, Angliában és Németalföldön. Magyarország óriási mennyiségben importált szövetet a 16. század közepétől, s ez a folyamat szinte teljesen elsorvasztotta a magyarországi szövetgyártást. Az ifjú mester Miskolcon csak 1 évig maradhat nőtlen, utána feltétlenül meg kell házasodnia, a mester özvegye pedig csak 1 év és 3 napig gyakorolhatja elhunyt férje mesterségét. A miskolci szabók korai szabályzata a társaság vallási szokásai - temetési szolgálat, oltárgondozás, misemondás, úrnapi körmenet - mellett utal arra a speciális céhes hagyományra is, hogy a céhmester sajátos kommunikáción alapuló hirdetéssel gyűjti össze a céh tagjait egy-egy fontos esemény alkalmával, ebből lesz később a táblajáratás. Ugyancsak rekonstruálható egy céhtag temetése is, hiszen társai lámpával a kezükben már a háznál való felravatalozásnál jelen voltak, a templomban és a sírnál pedig gyertyát tartottak a szertartás alatt. A céh egyik legfontosabb kötelessége a konkurencia eliminálása volt, ezt bizonyítja a miskolci szabályzat is, hiszen a miskolci szabók a város bíráját, sőt az uradalom tisztjeit is maguk mellett tudhatták a kontárok elleni erőszakos fellépésben. Már a legkorábbi oklevél is említi a magyarországi szabóipar legfontosabb alapanyagát, a szürkésfehér színű, durva helyi posztót, amelyből mesterségük szükségletére a miskolciak korlátlanul vásárolhattak és vihettek be a városba, vám fizetése nélkül. 5 Klein é. n. 230