A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Pozsgai Péter: A földbirtoklás változásai és a kisnemesség Torna megyében (15-19. század)

lalkozási viszonyaiba is, mert azoknál, akik nem a birtokaikból, s mezőgazdasági termelésből éltek, feltüntették a foglalkozásukat is. A IV. Függelékben foglaltam össze azoknak az összeírásoknak az eredményeit a 19. század első feléből, amelyek már nagyobbrészt összevethetők a Józsefi népszámlálás (1787) idején regisztrált nemesi férfi népesség magas számával (1787-ben 459 nemes férfit írtak össze az Alsó járásban).

96 Az 1813. évi adat (az összes nemes férfi 494 fő volt ekkor az Alsó járás településein - lásd a IV. Függelék adatait) egyúttal meg is erősíti a Józsefi népszámlálásnak az összeírásoktól nagyon nagy mértékben eltérő adatát. A 19. század közepének nemesi összeírásai (1843, 1844, 1846) nagyjából illeszkednek az 1787-es és az 1813-as adat által meghatározott trendbe. Az 1850. évi kivetett nemesi adó összeírási eredményei jól érthető okokból jelentős visszaesést (15-20%) mutatnak a korábbi, nem adócélú összeírások eredményeihez képest. A 8. táblázatban összefoglalt családszerkezeti megoszlások - az említett megszorításokkal - azt mutatják, hogy a törvényszerűen legmagasabb arányú nukleáris családtípuson kívül, viszonylag magas volt az összetettebb családformák, s ezen belül különösen a törzscsaládos (házas szülők házas gyermekükkel) együttélésformák aránya. Ez mindenképpen a paraszti-gazdagparaszti családformákkal mutat szorosabb rokonságot. A települések között azonban jelentős különbségek mutatkoznak e tekintetben. Azokban a falvakban, melyekben kisszámú nemesség volt, a törzscsaládos és az összetettebb családformák alig fordulnak elő, míg azoknak a falvaknak egy részében, melyek nagy létszámú kisnemességet és armalista nemességet tömörítettek (Jósvafő, Komjáti, Perkupa, Szilice, Szin) igen jelentős arányú volt.

97 Az összes település közül kiemelkedik a szini nemesség törzscsaládos arányszáma: az 55 családból 16 volt a törzs- és a csonka törzscsaládok együttes száma 1813-ban. Ez az összes családformán belül 29%, ami nagyon magas aránynak számít. Ha csak a teljes törzscsaládok (7) számát nézzük, akkor is mintegy 13%-ot reprezentál a szini családformák között, melyekben viszonylag nagy azon családok aránya, ahol özvegyasszony állt a háztartás élén (6 fő, illetve 11%), az összes csonka törzscsalád együttesen 16,4%-os arányt képvisel. Jósvafő a másik település, ahol az összetettebb családformák súlya igen jelentősnek mondható: a törzscsaládok (6) és a komplex (összetett) családformák (2) együttesen a 35 családból - s ezekből három egyedülálló, s egy nem család - 23%-os arányt jelentenek. A családciklus fázisaiban a törzscsaládformák és az összetettebb formák súlya alapján Szin és Jósvafő mindenképpen a nagycsaládos családszerkezetre jellemző voná96 SÓBA KE, TZ I, R: 1810-1818: Nemes Torna Vármegye Insurrectiojának Laistroma: 568/1805 (kr. 234); [nemesi családfők összeírása], F.: 1843-1845 (568/[1844], kr. 234); SÓBA KE, TZ I, Nobilitaria: A járásbeli Nemes Urak összveírása (1813. augusztus 2.), 472/1813 (kr. 214); Tekintetes Torna megye Alsó Járásában lakos vagy birtokos szavazható nemességnek személyes összeírása (1843. április 13.; 1846. szeptember 21.), 472/1843, 1846 (kr. 214); SÓBA KE, TZ I, F.: 1713-1850: Az 1850ik évre kivetett Alsó járási nemesi adó: 569/1850 (kr. 236). 97 Itt tudatosan nem a háztartásszerkezet kifejezést használom, mert az összeírás csak a nemesi családtagokra terjedt ki, így pontosabb, ha családformákról és családszerkezetről beszélünk. A nemesi családok háztartásaiban jelenlévő nem rokon elemek (szolgák, lakók stb.) számát csak a nominális népszámlálási lajstromok, esetleg részletes lélekösszeírások alapján határozhatjuk meg. (Lásd erre Őri P. 2003. 255-262.) Éppen ezért nem volt lehetőség az átlagos háztartásnagyság megállapítására sem. A törzscsaládot természetesen nem a szigorú értelemben vett „házas szülők házas gyermekükkel értelemben" használom (Berkner, L. K. 1972. 398^18.), hanem a magyar viszonyoknak és háztartásalakítási gyakorlatnak megfelelően, ha a házas gyermeken kívüli volt(ak) nem házas gyermek(ek), akkor is ide soroltam a családot. Az özvegyasszonyok - vagy ritkábban az özvegy férfiak - vezette háztartásokat, melyekben házas gyermekükkel éltek együtt, „csonka törzscsaládoknak" tekintettem a családciklus jellemző fázisaként. (A megfontolásokra lásd Pozsgai P. 2000. 187-203.) 179