A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Pozsgai Péter: A földbirtoklás változásai és a kisnemesség Torna megyében (15-19. század)

Függeléket.) Ezeknek a családoknak nem csekély hányada még a 19. század utolsó harmadában is nemzetségi tömbökben lakott, s egy-egy armálissal igen nagy számú családtag léphetett az ignobilis állapotból a nobilitasba.

85 Az 1869-es népszámlálás szerint például Jósvafő 735 lakosából 58 fő viselte a Deli (Dely) nevet,

86 akik 17 ház és 22 háztartás élén álltak (a családtöredékekkel, a Deli-özvegyekkel és gyermekeikkel pedig - kisebb megszakításokkal - a településen belül szinte kontinuus „hálózatot" alkottak), a főbb tömbök, ahol egy Deli állt a ház, illetve a háztartás élén a következő számú szomszédos házak voltak: 7., 9., 10., 11., 12. - 84., 85., 87. - 121., 124., 126., 129., 131., 132., 133., 135. Hasonló nagyságrendet jelentettek a szini Izsók is, akik 67en voltak e néven a 775 lelket, köztük nagyszámú nemességet tömörítő faluban, tehát házastársaikkal együtt ők is 10% körüli arányban részesedtek a falu népességéből. Ők 13 házban voltak háztartásfők 1869-ben.

87 Végül egy „állandó emelkedésben" lévő, de a nemesi címet még a 19. századra sem megszerző családot mutatunk be, amelynek útja jól példázza a felfelé törekvő jobbágyság egy „átmeneti" rétegét, s a mobilitási pályák 18. századi beszűkülését is. A körtvélyesi Zsebik-nemzetség már az 1715-20-as összeírások idején libertinusként volt feltüntetve,

88 s az úrbérrendezés idején pedig inscriptionalisták voltak. Mindig több képviselőjükkel találkozunk: 1720-ban például a négy libertinus közül hárman Zsebikek (Sebik), István, Márton és György; 1771-ben Zsebik Jánoson kívül, akinél a 7/8 telket kimutatták, még hat férfi rokon, illetve családtag áll inscriptionalistaként (Márton, Pál, Imre, András, István és Ferenc).

8 Az 1869. évi népszámlálásbeli arányuk is igen magas Körtvélyesen, házastársaikkal együtt (a népszámlálásban kevés kivételtől eltekintve az asszonyokat is leánykori nevükön írták össze) meghaladta a település népességének 10%-át. A 10 házból és 11 háztartásból, melynek élén álltak ekkor a 26., 28., 29., 37. és 38. számú házakat emeljük ki, amelyek feltehetően a nemzetség eredeti szálláshelyét jelölik ki a faluban, mert a 29-es és a 37-es számú házak között is házas Zsebik lányokat találunk (32., 34., 36.) a háztartási lajstromokban, amely feltehetően a településen belüli territoriális nemzetségi endogámia oldódásának a jele (más nemzetségbeli vők beköltözése) lehet.

90 85 A manumissio és az armálisszerzés társadalmi emelkedésben játszott szerepét jól szemlélteti Ila Bálint a szomszédos Gömör megyében. (Ila B. 1976. 408-409.) - Az örökös röghözkötéssel szembeni szabad paraszti jellegű törekvés eredménye volt még a hajdúszabadság elnyerése is és a hajdúk partikuláris megnemesítése a hajdúvárosokban. A hajdúszabadság létrejöttére és változásaira, valamint a hajdúnemességre lásd Rácz 1. 2000. 147-210, 211-221. 86 A jósvafői Deli-nemzetség (Deli de Jósvafő) a 17. század elején szerzett címeres levelet: György és János armálisát 1618-ban hirdették ki Torna megyében. (Czobor A. 1910. 70.) 87 A települések 1869. évi személyi szintű adatai Torna megye 1869. évi népszámlálásának nominális adatbázisán alapulnak: SÓBA KE, TZ II. Správne orgány zupy, podzupan, vseobecné spisy: Sőítanie Cudu v r. 1869. Itsz. 193. (kr. 115-123.). Az adatrögzítést és a gyökéradatbázis szerkezetének kialakítását Heilig Balázzsal közösen végeztem. A népszámlálási lajstromok adatainak rögzítésében részt vett még: Ács Mónika, Czömpöl Tamás, Horváth Gergely Krisztián és Suda Magdolna is. Segítségükért itt szeretnék köszönetet mondani. Az 1869. évi népszámlálási lajstromok nominális adatain nyugvó adatbázist a rövidített hivatkozásokban TNA-ként (Torna megye Nominális Adatbázisa) említem. 88 SÓBA KE, TZ I, közigazgatási iratok: 8, 569/1715 (kr. 235), Conscriptio Processus Supcrioris et Inferioris: Körtvélyes. 89 MOL Dep. Urb., Torna megye: Körtvélyes (Tabella). 90 TNA 1869: Körtvélyes. 176