A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Pozsgai Péter: A földbirtoklás változásai és a kisnemesség Torna megyében (15-19. század)

A nemesség létszáma A helyben lakó közép- és kisbirtokos, valamint a kurialista és az armalista nemesség együttes létszámának megállapításához a II. József-féle népszámlálás nyújtja a legmegbízhatóbb támpontot a 18. század végén.

91 (Lásd a 7. táblázatot és a III., IV. Függeléket.) A tornai településekről a birtoklástörténeti áttekintésben leírtakat támasztja alá a 7. táblázat, amelybe azokat a tornai településeket gyűjtöttem egybe, melyekben a Józsefi népszámlálás időszakában a nemesség elérte vagy meghaladta a 10%-ot. (Becskeházát a 9,8%-os nemesi részesedésével már szintén ide soroltam.) Az első nyilvánvaló különbség - amely a már részben taglalt birtoklásszerkezeti sajátosságokkal van szorosabb összefüggésben -, hogy az Alsó járás települései közül éppen kétszer annyian szerepelnek a 10%-ot elérő vagy meghaladó csoportban 1787-ben (10 település). A megye egészében is jelentősen meghaladja az Alsó járás falvainak nemesi arányszáma a Felső járás településeinek átlagát: míg az Alsó járás 21 településén a nemesség átlagos aránya 11,6% volt, addig ugyanez a Felső járás 21 településén már csak 7,5% volt.

92 Legnagyobb arányszámával és abszolút számával a szini nemesség tűnik ki, amely 1787-ben megközelítette a teljes népesség 40%-át (294 férfiból 120, illetve 616 honos lakosból 235 fő). Jól látható az a nyilvánvaló korreláció, amely a paraszti háztartásfők (Zsarnó utáni) második legalacsonyabb (17,5%) arányában, s a „Paraszt htsfő / nemes ffi" legalacsonyabb arányszámában (0,15) tükröződik. Az utóbbi arány Szinen valóban kirívó: 120 nemes férfira mindössze 18 paraszti háztartásfő jut. A nemes férfi családfők pontos számát ugyan nem ismerjük, így ennek a mutatónak csak relatív értéke van. Ha azonban az 1813-as Alsó járási arányt megbízhatónak fogadjuk el (az összes nemes férfi száma egy híján megegyezik az 1787. évivel: 119 fő - lásd a IV. Függeléket), akkor az 1813-as 55 családfőből levonva a 18 özvegyasszony-háztartásfőt 37 fő marad eredményül: ez pedig kétszerese a férfi paraszti családfők számának.

93 Az Alsó járásban még Jósvafő nemessége volt nagyon jelentős, hisz meghaladta a 25%-ot, Perkupa (18,6%) és Szilice (19,4%) pedig megközelítette a 20%-ot. A négy falu tekinthető a megye kisnemesiarmalista fellegvárainak kiegészülve a Felső járásbeli Almással és Görgővel. A régi birtokos és kurialista nemesi falvak közül egyedül Zsarnón haladta meg a nemesség aránya a 20%-ot (21,8%). Az Alsó járás régi nemesi falvaiban ez az arány épphogy meghaladta a 10%-ot: Becskeházán (9,8%), Komjátiban (10,4%), Nádaskán (11,5%), Teresztenyén és Varbócon (12, 9%). A Józsefi népszámlálásban tehát jól kirajzolódik a dominánsan armalista jellegű települések nemességének létszámbeli túlsúlya. 91 Odor I. i. m. 35. 92 A teljes nemes népesség arányának megállapítását nem az országos férfi-nő arányszám révén határoztuk meg (lásd Thirring G. 1938. 58.), hanem az 1813-as Torna megyei nemesi családok nemenkénti aránya alapján. (Lásd a IV. Függeléket.) E szerint 1000 férfira 961,54 nő jutott Torna megyében (10 fővel kevesebb mint a magyarországi átlag). 93 A nemes férfi háztartásfők száma már abszolút értékben is összevethető a paraszti háztartásfőkével, mert a Józsefi népszámlálás során az özvegyasszony-háztartásfőket nem a parasztok, hanem az asszonyi nép rovatban vették számba. (A Józsefi népszámlálás besorolási utasítására lásd pl. Thirring G. 1938. 156-157.) 177