A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Pozsgai Péter: A földbirtoklás változásai és a kisnemesség Torna megyében (15-19. század)

fiainak rozgonyi veresége (1312) után a király újra saját birtokába vett a volt tornai királyi uradalom több településével együtt. Ez nyilván visszavetette Tekus fiainak birtokszerző lehetőségeit is.

37 Tekus utódainak jelentőségét és aktivitását azonban jól mutatja, hogy két várat is építettek Torna megyében. Sólyomkőt még a 13. század végén,

38 s Torna várát - Szádvár elvesztése után, feltehetően annak pótlására -, melyre a Tornaiág 1357-ben nyert adománylevelében kapott engedélyt I. Lajostól. Tornai Egyed és testvérei építtették fel a Torna melletti sziklacsúcson a kővárat, mely hosszú évszázadokig meghatározó szerepet játszott a megye történetében.

39 A Tornai-ág azonban 1406-ban kihalt, s Luxemburgi Zsigmond Torna várát és a hozzá tartozó településeket mint háramlott vagyont elkobozta a Tekusok többi ágának tiltakozása ellenére.

40 Zsigmond 1409-ben elcserélte a tornai uradalmat hívének, özdögei Besenyő Pál volt horvát-szlavón bánnak Kőrös megyei birtokáért, Kökapronca váráért. A birtokba 1410-ben iktatta be az egri káptalan a bánt és Berencsi Gergely fia Sáfár Istvánt,

41 akik a tornai váron és a tornai vámon kívül a következő birtokokat kapták az uradalommal: Torna, Udvarnok, Lucska, Barka, Szájbülése, Bognárvágása, Újfalu, Rakó, Kápolna, Berchefelde tornai, Meggyes, Szentjakab, Debréte, Viszló, Rakaca, Szentistván (más néven Vámos) borsodi, Köbli, Pamlény, Encs, Ináncs abaúji, AlsóBénye, Felső-Bénye (Erdőbénye), Szegi zempléni és Rás Gömör megyei falvakat, melyekhez Besenyő Pál 1424-ben Égerszögöt is elnyerte királyi adományként.

42 Besenyő Pál 1436-ban bekövetkező halála után a felsorolt birtokokat Berencsi Sáfár István - aki közben birtokáról felvette a Tornai nevet, de a Tekus-nembéli Tornaiakkal semmilyen rokoni kapcsolatban nem állt - és fiai nyerték el.

43 Az öt megyére (Abaúj, Gömör, Sáros, Torna, Ung) fennmaradt 1427-es kamarahaszna-összeírás nemcsak a települések korabeli névanyagának páratlan dokumentuma, de a jobbágyporták nemesi birtokosainak nagy jelentőségű jegyzéke is egyben.

44 Az adóköteles jobbágyság összeírásán kívül viszont hiányoznak azok a települések, amelyekben nem adóköteles jobbágyok éltek, vagy valamilyen okból mentességet kaptak az állami adó fizetése alól. Tornában ilyennek számított a tornai váruradalom Torna, Abaúj, Borsod és Gömör megyei falvaival, illetve egyes kisnemesi falvak, melyeknek lakossága vagy teljesen vagy nagyobb részben nemes volt. nemzetség ősi címerének heroldképc: a pólya. (Csorna J. 1887. 182.) Ez talán magyarázhatná az Abák átmeneti birtoklását, mert szádvári birtokszerzésüknek nem maradt írásos nyoma. 37 Dénes Gy. 1983. 64., Engel P. 1996.: Szádvár. 38 Az Alsó-hegy legnyugatibb magaslatán, Sólyomkőn felépített várról az első okleveles adatok 1386-ból származnak, amikor a jósvafői (jolsvafői) Tekesek és Sziniek (Széniek) egyrészről, a Szalonnaiak pedig másrészről felosztották a birtokot egymás között. (Csánki D. 1890. I. 236.) 39 Dénes Gy. 1983. 69., Engel P. 1996.: Torna. 40 Engel P. 1996.: Torna. 41 Kemény L. 1912. 152. 42 Uo. 152-153. (Égerszög /Egerszeg/ megszerzésének dátumaként itt tévesen 1324 szerepel.) Torna ekkor már oppidum (1409: Dl. 16132, 1410: Dl. 16135); Szájbülését pusztaként (1410: Dl. 16135.) és településként (Saybilese: 1476: Dl. 17770.) Barka és Újfalu közt említik; Berchefelde (1410: Dl. 16135.), Borczefelde (1476: Dl. 1770.) Kápolna mellett fordul elő az okleveles anyagban. (Csánki D. 1890. 1. 236. skk.) Bognárvágását Újfaluval kapcsolatban említik, de Csánki sem tudta egyértelműen lokalizálni. Az sem zárható ki, hogy ez az „Újfalu" a későbbi Falucska csírája, mely Bodnárvágásaként is ismeretes volt (lásd Vályi A. 1796. I. 634.: „Falutska, más néven Bodnárvágása, Bagnerliay, Hatsava"); Falucskát Bidcrmann azoknak a településeknek a csoportjába sorolta, amelyeket eredetileg német telepesek hoztak létre, de az „újabb időben" népességük a beáramló, nagyobb létszámú rutén közösségbe olvadt (Bidermann 1862: 11.). 43 Kemény L. 1912. 153. 44 Kemény L. 1912. 154-155., Engel P. 1989. 15-16. 45 Engel P. 1989. 17. 164