A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Pozsgai Péter: A földbirtoklás változásai és a kisnemesség Torna megyében (15-19. század)

kezdettől fogva megkülönböztették a régi birtokos nemességtől. (Lásd az I. Függeléket.) Az egytelkes nemeseket, illetve a nemesi birtokkal nem rendelkező armalistákat már a 16. század végétől (1595) kezdték megadóztatni, de a kurialista nemesi községek továbbra is adómentességet élveztek, s így rájuk az országos összeírások hatálya nem terjedt ki.

16 A jobbágy költözési szabadságának Torna megyében a közép- és kisbirtokosság egyszerre volt elsődleges haszonélvezője és károsultja.

17 Az érdekelt és ellenérdekelt felek konszenzusa a 17. század elején azt eredményezte, hogy a jobbágyok költözési szabadságát, a több szabadságot. ígérő helyekre irányuló migrációt meggátolták.

18 A tornai nemesség olyan akadályt gördített az elköltözni szándékozó parasztok elé, amelylyel lényegében elvágta a jobbágyi szabad költözés lehetőségét. A megyei kongregáció határozata (1607) után mindössze egy jobbágybúcsúztatással kapcsolatos beadvány került a közgyűlés elé, s a 17. században Torna megye jegyzőkönyveiben a jobbágyok ablicenciálásáért folyamodó földesúri kérvényeknek már nincs nyoma.

19 A jobbágyi emelkedés transzmigrációs lehetősége ezzel több mint egy évszázadra megszűnt. Miután a 17. századtól elzárultak a szabad költözés csatornái, a tornai jobbágyság tehetősebb és „törekvőbb" nemzetségei, nagycsaládjai a 17. századtól egyre inkább a más „szabadságok" szerzése irányában keresték a kiutat az örökös jobbágyságból. A szabadossá, illetve libertinussá válás egy olyan lehetőség volt, amellyel az örökös jobbágy ideiglenesen kikerülhetett az adózó és robotoló parasztok sorából.

20 A 16-17. században a végső, sokak által elért cél az armálislevél szerzése volt (ennek jelentős arányára lásd az I. Függelékben az armalisták 1660-as összeírását). A 18. századra azonban - a bécsi udvar intencióival összhangban - lényegesen csökkent országosan az armális nemességet szerzők száma, létszámnövekedésük ütemének csökkenését a Torna megyei összeírások is alátámasztják.

21 Az általános probléma a korai nemesi (adó)összeírásokkal, hogy legtöbbször csak a nemesi birtokkal nem rendelkező armalista nemességre, s részben az egytelkes kurialista nemességre terjedtek ki, a birtokos nemességre adómentessége miatt csak 15 A manumittálásra és az inscriptiora lásd Varga J. 1969. 226-258., illetve Rácz I. i. m. 16 Odor I. i. m. 34. Sajnos e települések státusával kapcsolatban a mai napig vannak megválaszolatlan kérdések. Torna megyében a kuriálisnak („Curialis") minősített községek (lásd az 1715. és 1720. évi összeírásokat, valamint az 177l-es úrbérrendezés során felvett „kilenc pont"-ra adott válaszokat) nem tekinthetők homogén csoportoknak. Vannak köztük „valóban" - régi jogon - kuriális-kisnemesi települések (Nádaska, Zsarnó), vannak olyanok, amelyek feltehetően a középkorban vagy azt követően váltak azzá (Becskeháza, Égerszög, Lenke, Teresztenye), a települések egy másik csoportjánál az adómentességet, s a curialis minősítést feltehetően már a falu földesura „járta ki", miután a falu telepes jobbágyokkal való újranépesítését véghez vitte (Barakony, Falucska, Horváti, Szentandrás), s végül vannak olyan települések is, ahol igen jelentős létszámú nem taxalista kisnemesség élt (pl. Szilice), s mégsem kapta meg a „kuriális" falu adómentes státusát. 17 Varga J. 1969.85. 18 Torna megye nemesi közgyűlése már 1607-ben szembefordult a törvényszék azon megerősítő határozatával, amely jóváhagyta I. Ferdinánd jobbágyköltözést biztosító végzését (1556. XXVII. te), s statútumában leszögezte, hogy a jobbágyok csak akkor költözhetnek el egyik birtokostól egy másikhoz, amennyiben előzőleg „igaz és törvényes indokot" hoznak fel földesuraik ellen. (Varga J. 1969. 48.) A távozási engedély kiadását Tornában annak a bebizonyításához kötötték, hogy a földesúr a jobbágyát a szokásosnál nagyobb szolgálattal terhelte meg. (Varga J. i. m. 87.) 19 Varga J. i. m. 48-49, 158. 20 Az 1715. évi összeírás szerint 19, az 1720. évi szerint pedig 24 libertinus családfőt írtak össze, amely a későbbi kimutatásokhoz képest igen csekélynek tűnik, s jól mutatja e két összeírás korlátozott alkalmazhatóságát. (SÓBA KE, TZ I, 8: 569/1715, 1720: az 1715. évi és az 1720. évi összeírások.) A libertinusokra, a szabadosok különböző csoportjaira átfogóan lásd Csapodi Cs. 1940. 405^-26. 21 A kései feudális nemesi összeírásokra áttekintően lásd Vörös K. 1990. 7-17. 161