A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Pozsgai Péter: A földbirtoklás változásai és a kisnemesség Torna megyében (15-19. század)

kivételesen, s még az „egytelkes" kurialista nemességre is jóval ritkábban. A megadóztatott („taxás") nemesség összeírásai különösen a 18. századból nagyon nagy számban maradtak fenn minden megyéből.

23 (Lásd az 5. és a 6. táblázatot.) Egy másik jelentős problémakör, hogy kiket is soroltak az ún. taksás nemesek körébe? A kurialisták megadóztatására is törekedtek, de a Torna megyei személyi szintű források azt mutatják, hogy elsősorban az armalista nemesség egy részét tudták adózás alá vonni. A kurialista eredetű és az armalista kisnemesség együttes aránya Torna megyében nagyobb volt az országos átlagnál, s a tornai települések jelentős hányadán nagy létszámú kisnemesi nemzetségek mutathatók ki a 19. század közepének név szerinti összeírásaiban és népszámlálási lajstromaiban. E nemzetségek demográfiai viselkedése, parasztsághoz való viszonya, öröklési és házassági stratégiái, munka- és háztartásszervezetének, foglalkozási viszonyainak, gazdálkodásának jellemzői még javarészt történeti-néprajzi feldolgozásra várnak. Célunk jelen dolgozattal egy hosszmetszeti áttekintést adni a tornai kisnemességről, és néhány eddig még talán kevéssé hasznosított forrás nyújtotta elemzési lehetőségre is fel kívánjuk hívni a figyelmet. A földbirtoklás változásai a középkortól a 17. századig A tornai vár uradalmának kiépülésével a királyi erdőispánság várispánsággá, majd vármegyévé alakult. Ekkor nyerte el a vár környékén fekvő területeket, azonban elveszítette a gömöri és a szepesi erdőségeket, valamint a jászói uradalmat - melyet IV. Béla a jászói prépostságnak adományozott, s az abaúji ispán alá rendelt - és a tornai uradalom szétszórt abaúji birtokait is, melyek magánkézre jutottak.

24 A tornai királyi uradalom egyes részei eladományozásának sorában a jászói uradalmon kívül fontos megemlíteni a pelsőci uradalom (Csetnek, Kun-Tapolca, Somkút, Lekenye, Pelsőcardó) magánkézre kerülését is (okleveles nyomai: 1188 k., illetve: 1243) a 13. században.

25 A 13. század végén már több jel utal a várszervezet bomlására és a nemesi megye fokozatos kialakulására, erről a 14. század elején már a szolgabírák említése is tanúskodik. 22 VeresS. 2002. 10-11. 23 A kisnemességgel kapcsolatban felhasznált levéltári források: Kassai Állami Körzeti Levéltár (Státny Oblastny Archív v Kosiciach, a továbbiakban: SÓBA KE), Torna megye, 1778-1850 (Turnianska zupa, 1778-1850 (1867), a továbbiakban: TZ I), Nobilitaria: Taxatio Dominorum Nobilium Comitatus Tornensis (1766. január 15.), 214/1766; Taxatio Nobilibus Armalistis Titulo Subsidii Cassae Domus pro Anno 1788/89 (214/1789); SÓBA KE, TZ 1, F.: 1810-1818: Nemes Torna Vármegye Insurrectiojának Laistroma (234/1805); [nemesi családfők összeírása], F.: 1843-1845 (234/[1844]); SÓBA KE, TZ 1, Nobilitaria: A járásbeli Nemes Urak összveírasa (1813. augusztus 2.), 214/1813; Tekintetes Torna megye Alsó Járásában lakos vagy birtokos szavazható nemességnek személyes összeírása (1843. április 13.; 1846. szeptember 21.), 214/1843, 1846; SÓBA KE, TZ I, F.: 1713-1850: Az 1850ik évre kivetett Alsó járási nemesi adó (236/1850). Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL) P 421 Keglevich család (1527-1866); MOL P 1446 Keglcvich Béla (1846-1873) 3. cs. 14. tétel: A tornai uradalom iratai (1846-1871). 24 GyörffyGy. 1987.45-47. 25 Dénes Gy. 1983. 32., uő. 1999. 141. 26 V. István 1272-ben Teresztenyét adományozta a Katiz-nembeli Mokud fiainak (Gál, László és Gergely), melynek birtokába a megyésispán jelenlétében iktatták be őket. A király egyúttal felszabadította a földet az ispán hatósága alól. IV. László 1274-ben a tornai várföldhöz tartozó Beret nevű föld egy részét, melyben Póth várjobbágy lakott, Teodorfia Péternek adományozta; 1279-ben pedig két tornai várjobbágyot a nemesek sorába vett fel, és földet adományozott nekik. 1275-ben Horváti került magánkézre. (Kemény L. 1912. 150.) 27 A megye szolgabíráira 1319-ből van adat. (Györffy Gy. 1987. 740.) 162