A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Hoffmann Tamás: Etnikumok a prekapitalista Európában (Alkalmazkodás az ökológiai adottságokhoz, a piacok gazdasági feltételeihez és a politikához)

összenőtt egymással és bizonyos mértékben az etnikum területi tagozódásának is meghatározójává vált. Angliában az ezredfordulón nemesek (Thengs), szabad harcosok (Ceorls) és a - szabadságuktól megfosztott - szolgák éltek. A rendszer normann eredetű, társadalmi szerveződésében tovább éltek a prehistoria hagyományai. Minden egyes falu elöljárósága a thengs és négy jobb ember kezében volt. A 10. században századok alakultak, ám a királyságban megőrizték a nagyobb táji egységek érvényét is. Később - az arisztokrácia differenciálódása miatt - grófságokat (shires) hoztak létre, melyeknek középpontjában egy-egy vár állott. Majd nagyobb kiterjedésű egységekbe (earles) tömörültek, amelyeken belül kisebb földesurak is önálló birtoktestek élén gyakorolták bírói stb. (közigazgatási) előjogaikat. Az ellenőrzésüket a sheriff tekinthette - a királytól kapott feladatának. A szervezet egyúttal a katonai, védelmi feladatokat is ellátta. Bár sok részletében eltért ettől az egyház szerveződése (mert a szerzetesrendek kolostori birtokai átlépték a közigazgatási határokat), a katolicizmus a 6. század óta egyre inkább megszilárdította helyzetét és befolyását a világi hatalom intézményeinek hálózatában. Ily módon a királyi hatalom támpillérjei alátámaszthatták az egyház statikáját, és ugyanez fordítva is érvényesült. Az érdekek érvényesítése azonban két célra összpontosult, noha a kölcsönhatás továbbra is érvényesült, az egyes elemekkel nem helyettesíthették egymást. Másrészt egyik sem befolyásolta a népesség etnikai összetételének homogenizálódását. A két intézmény rendszerének története idővel elveszítette átjárhatóságát. A katolicizmus hajóján már a középkorban léket ütöttek. A 14-15. század fordulóján eretnek tanokat terjesztettek Wycliffe követői. Noha az eretnek tanok hatása az elmaradott, kevésbé hierarchizálódott Skóciában, Walesben és Írországban később sem érvényesült mélyrehatóan. Ennek ellenére az új ideológia mégis történelemformáló tényező lett. A vallásgyakorlás és a világi hierarchia viszonya minden másnál alaposabban motiválta a társadalmat. Még a legújabb korban is a népesség mintegy 20%-a katolikusként gyakorolta vallását. Az anglikán egyház tulajdonképpen protestáns (református) intézményként alakult ki 1533 és 1559 között - szakítva a pápával, felcserélvén legfőbb elöljáróját, üdvözülni óhajtott a király fennhatósága alatt. 35. 1. 8. 5. A fenyőerdők öve Skandináviára (Dánia, Norvégia, Svédország és Finnország), továbbá Oroszországra, Ukrajnára, Fehéroroszországra, valamint a Baltikumra, sőt Lengyelországra a fenyvesek és a velük vegyes nyíresek jellemzőek. Délen, a kontinentális-övben tölgyesek díszlenek. A terület nagyobb részét gleccser borította a jégkorban. A tenger be volt fagyva. A félsziget lakói délről behatolva szállták meg a szárazulatokat az i. e. III. és az i. sz. I. évezred között. Ez a terület a skandinávok őshazája. Innen terjedtek szét Európa legészakibb félszigetén. Az i. e. III. évezred óta zömmel germán, ám a keleti sávban (az Észtországból bevándorló) finnugor népesség szállta meg a tájat. Az őslakók vadászok és halászok voltak (a lappok ősei), akiket a bevándorló földművesek északabbra nyomtak, illetve asszimiláltak. Etnikailag vegyes lakosság alakult ki, mely a szerveződésnek bonyolult folyamatai révén a kontinens ökológiailag kedvezőbb feltételeket kínáló, régebben lakott részei lakosságának korai történetére emlékeztet. Az egykori gleccserek nyomában tavak maradtak (főleg Finnországban), mígnem ettől az övezettől délre - folyókban és tavakban bővelkedő egykori tengerfenéken - sík, itt-ott dombságokkal változó táj, amelyet erdők borítanak. 146