A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Hoffmann Tamás: Etnikumok a prekapitalista Európában (Alkalmazkodás az ökológiai adottságokhoz, a piacok gazdasági feltételeihez és a politikához)

Az európai népek (írásos forrásokban is tükröződő) története a norvég-dán erede­tű, 9. századi vikingékkel, a normannokkal kapcsolatos. Az ipari forradalom előtti kor­szakban - földrajzi helyzetük miatt - a dánok voltak az északi történelem gyakori kezdeményezői. Hatalmukat elsősorban a tengernek köszönhették. A svédek már nyers­anyagforrásaikat kimerítve követték őket az újkorban, monarcháik háborúztak és nagy területeket szálltak meg, hogy adót szedjenek a lakosságtól. Az elfoglalt területekre (pl. Finnország tengermelléki övezetébe) svéd telepesek költöztek. A Skagerrak és a Kattegat tengerszorosoktól délre elterülő félsziget, a mai Dánia a jégkorszakban az örök hó és jég birodalma volt. Lakói Grönland és Alaszka későbbi lakóinak életmódjához hasonló, vadász- és halászzsákmányolők voltak. Az i. e. VIII­VII. évezredben bekövetkezett klímaváltozás (ami a Közel-Keleten létrehozta a Termé­keny Félhold-övezetének gazdálkodó életformáit) a messzi Északon is éreztette hatását. A jég és hótakaró elolvadt, az Északi-tenger vizét a Golf-áramlat frissítette fel. A fókák, bálnák, jegesmedvék, sarki rókák költöztek északabbra, terjeszkedett és gyökeret vert az egykori tengerfenéken a kontinentális klímaöv vegetációja. Persze az új (és lassan ki­alakuló) környezet nem volt Kánaán. Csak hidegtűrő fajok honosodtak meg, és az új vegetáció által biztosított sanyarú ökoszisztéma arra kényszerítette a délről beszivárgó embereket, hogy - alkalmazkodva feltételeikhez - ne bízzák magukat kizárólag a va­dászszerencsére, hanem háziállatokat neveljenek és gabonát termesszenek, azaz gazdál­kodjanak. Mindazonáltal az új ökoszisztéma még ekkor sem szabadította meg őket a nélkülözésektől. Előbb-utóbb kiegészítő foglalkozások után kellett nézniük, kivált, amikor már elszaporodtak. Az i. e. I. évezredben és később tengeri rablókká válva fosz­togatták a római idők utáni századokban gazdagabb szomszédaikat, a frank királyság északkeleti részét, sőt Grönland, ekkor még a meleghullám által régebben megújult nagy északi sziget - vegetációban is gazdag - lakható peremének lakóit. Terjeszkedtek. A 8. században az Orkney-sziget ekén, Skóciában, a Shetland-szigeteken jelentek meg, majd a következő generációk (Non'égiát leigázva a középkorban) a Feröer-szigeteken, Írországban, Grönland déli partvidékén tűntek fel hódítókként. A kontinensen a tengeri rablók többször is megütköztek a frank királyság alattvalóival. Mégsem hagytak fel jövedelmező mesterségükkel és hódításaikkal. A vikingek fosztogattak a 8. század után Svédország déli részén (Scania, Blekinge, Halland), másrészt a kontinensen Schleswig északi övezetét. Az ellenállás egy részüket elvándorolni kényszerítette Európa nyugati tájaira, betörtek Angliába és sokan le is telepedtek ott. Más csoportjaik még távolabbi tájakra is eljutottak. Még Normanndiában is királyságot alapítottak, ahonnan a mai Franciaországot, később a bizánci birodalomhoz tartozó Dél-Itáliát és Szicíliát hódítot­ták meg. Egy másik iránya hatalmi (és kereskedelmi) terjeszkedésüknek a mai Balti­kum, Lengyelország, Fehéroroszország, Ukrajna és Oroszország volt. Itt a hódítók kereskedőként tartották fenn magukat. A földműves közösségre ránehezedve alkották meg - hódítókként - a társadalom elitjét. Mindazonáltal mégsem érzékelhető jelentős etnikai befolyásuk. Ahol megjelentek és letelepedtek, a helybéli lakossághoz tartozó fehérnéppel házasodtak, és ezért rövidesen nyelvileg asszimilálódtak. Az óhazával ellentétben alakult folklórjuk, majd irodalmi hagyományaik világa. Észak lakói (1000 után) a svéd, norvég, izlandi és Feröer-szigetek lakói a hódító dánok­tól kölcsönözték nyelvük lényeges szókincsét és grammatikáját. Ezzel szemben Délen valamelyest érvényesült a német hatás is. (A 20. században viszont - a gazdasági kap­csolatok átalakulása miatt - az angol beszéd lett általános.) A történtek előzményeként a dánok expanziója határozta meg Észak-Európa tör­ténéseit. A viking-dán terjeszkedést a Hanza kereskedelmi forgalmának növekedése, 147

Next

/
Thumbnails
Contents