A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Hoffmann Tamás: Etnikumok a prekapitalista Európában (Alkalmazkodás az ökológiai adottságokhoz, a piacok gazdasági feltételeihez és a politikához)

A középkor végén erdeinek faszéntermelését párosították a már korábban is jól ismert vasércvagyon fokozott kiaknázásával és sebes folyású vizek által hajtott kalapácsmüvek produkciójával. Hollandiában a csatornák vizét egy 13. századi találmány, a kanalas vízimalom segítségével emelték át a gátakon és (amikor kellett) szárazon tartották a termőföldeket. Szűkében voltak a szántóföldnek. Elsősorban ez az oka annak, hogy a 16-17. században (amikor a „kis jégkorszak" beköszöntött és csökkentek a hozamok) a talaj táperejét regeneráló vetésforgókat kísérleteztek ki, amelyeket széles körben alkalmaztak. A belterjes gazdálkodás újításai elterjedtek Angliában, Franciaországban és a Raj na-völgyben. A mai Belgium iparosodott részét a francia forradalom után a franciák annektálták, és a politikai függés csak 1830 után szűnt meg, de megmaradt a francia nyelv hivatalos használata. Mindamellett az elit még a flamand nyelvterületen is franciául beszélt. A történtek ellenére a flamandok nyelve holland maradt. A vallonok és a flamandok etnikai konfliktusai napjainkban is fellángolnak. A flamand kikötővárosok a középkor végén és az újkor elején a világkereskedelem központjai voltak, Európa gyarmatáru-behozatalának javarészéről ők gondoskodtak. Lakóterületük sokszorosát hódították meg Délkelet-Ázsiában és Afrikában. A népesség közel fele a 17-18. században már nem volt paraszt. A fátlan és kőben szegény tájakon téglaházakat építettek, csaknem mindenki megunta a földszinteseket. Beépítették a tetőteret. A hollandok (flamandok) közeli rokonai a frízek, akik Észak-Németországban és Dániában laknak. 1738-ig volt saját államfőjük, s csak lazán kapcsolódtak a holland államhoz. Vallásilag többségük a protestantizmust erősíti. Kontinensünktől a Csatorna választja el a szigetországként működő NagyBritanniát. A britek a Szajna torkolatvidékéről származó kelták, akik az i. e. 4. században léptek partra és terjedtek - szinte feltartóztathatatlanul - észak irányába. Ugyanők szállták meg a mai Írországot. A kelták egyre többen lettek Belgiumban, Észak-Franciaországban, és ami a leglátványosabb sorsukban: Bretagne területén (armoricaiak). A római megszállást követően jütök, angolok, szászok hatoltak be a mai Angliába és szorították a briteket Wales, illetve Skócia területére. A kereszténység 660 óta terjedt (Angliában, Walesben, Skóciában és Írországban). A normannok 793-ban jelentek meg. Kezdetét vette a viking-kor (a dánok 833-ban főleg a keleti országrészt szállták meg). Territoriálisán különféle királyságok képződtek, majd a 11. században a normann hódítás legyőzte és egyesítette a sziget lakóit. Az ország államilag egységessé vált a középkorban (Skócia aló. században került az angol korona fennhatósága alá). A Csatorna a középkorban normann-angol kereskedelmi korridorrá vált. Partjain valóságos vámszabadterület terjeszkedett. Nyelvileg azonban a szigetország sohasem vált egynyelvű nemzetállammá, noha az újkorban földünk valamennyi kontinensén gyarmatokat alapítottak az angol király alattvalói. (Ráadásul legbefolyásosabb uralkodójuk, Viktória királynő - német származású volt.) A világbirodalom gazdasága kompenzálta az etnika és államigazgatási sokféleséget. Alkalmasint ennek köszönhető, hogy a kereskedelmi kapitalizmus talaján kibontakozott az ipari forradalom, majd egy új gazdasági-társadalmi formáció, a máig meghatározó gazdasági rend, az ipari kapitalizmus az emberiség történetében. A Római Birodalom apparátusának kivonulása előtt Britanniában már megjelentek az írek (akik keveredtek a korábban már ideköltözött többi keltával), majd nemsokára a dániai jűtbk szálltak partra, szinte velük együtt a (szintén dániai eredetű) angolok és az - Északi-tenger - mocsaras, lápos partvidékeiről származó - kalandor szászok. A vikingek {normannok) a kelta bretonokat Bretagne-ba szorították. A viking hódítások az i. sz. 9. században jutottak el a csúcspontra, ekkor betelepültek Izlandra, Grönlandra, a 144