A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Hoffmann Tamás: Etnikumok a prekapitalista Európában (Alkalmazkodás az ökológiai adottságokhoz, a piacok gazdasági feltételeihez és a politikához)

Az Óceán, a Csatorna és az Északi-tenger mellékén úgyszintén fellendült a kikötők forgalma. A tengerhajózás interkontinentális összeköttetéseket biztosított és hozzájárult a kereskedelmi tőke példátlanul gyors gyarapodásához. A kereskedelmi kapitalizmus legnagyobb lélekszámú monarchiája világhatalommá vált. A gyarmatáru és az arany haszna tőkésedett és integrálta a honpolgárokat. Nemzeti öntudatra, tettek szert a franciák. A megváltozott körülmények különösen átalakították a hajósok és környezetükben a parasztok életkörülményeit. Egyszersmind a többnyelvűség ókori mediterrán praktikája a kontinens nyugati felén is terjedt és megkönnyítette a kulturális érintkezést. Bár a hajósok mindössze mesterségük és a kikötőkben használatos kifejezések minimális szókincsét sajátították el, de végeredményben - elsőkként - mégis több nyelv korlátozott szóállományát használták, ellentétben a más etnikumokhoz tartozó parasztokkal, akik között nyelvhatárok húzódtak, megerősítve a beltenyészetet, ami pedig akadályává vált a legtöbb országban az exogámiának, a határok átlépésének. (A német nyelv a 17. században megtelt/rancz'a jövevényszavakkal.) A tengeri kikötők lakossága megbízható élelmiszerpiacot jelentett, s ezzel elősegítette a gazdálkodás belterjessé válását. Technikai újítások bevezetése, az üzemszervezet hatékonyabbá tétele itt kezdődött el Európában. Anglia és a Raj na-völgy a hollandflamand mintát látva alkalmaztak nagyszámú innovációt. Németalföld déli sarkában hegyek, dombságok és vízjárta lapályok változatos terepviszonyai kínáltak életfeltételeket az embereknek. Az egykori római provincia lakóinak leszármazottai egy feudális rendszer kereteit töltötték ki, nem úgy, mint a terület északkeleti részén élők, akiknek lakhelyén tenger hullámzott és csak a középkorban kezdődött el a polderek építése. Nyomorúságos halászfalvak lakói kuporogtak a dombokon és ellátták fél Európát a Golf-áram halrajainak termésével. Ugyancsak közülük kerültek ki Grönland parti vizeinek bálnavadászai. De a paraszti földéhség a természet átalakítására ösztönzött, a polderek építői mesterséges országot teremtettek. A „mi köztársaságunk" mondogatták a 17. században büszkén polgárai, a divatos tájképfestők rendezett környezetet örökítettek meg. A Fagnes, az Eiffel és a Hunsrück, valamint az Ardenn fennsíkján a németek, franciák, hollandok közé ékelődnek a luxemburgiak, akik a 10. században, a NémetRómai Császárság hűbéres határőr vidékeként alakították ki -francia-német-flamand nyelvű - entitásukat. A 18-19. században sajátos nemzeti tudatuk alakult ki a németből és a franciából kölcsönzött kifejezések szókincsével (a letzebürgiscli). Kultúrájuk a szomszédok irányában nyitott. Önálló államiságuk a legújabb korban jött létre, védekezve a német hatalmi agressziótól. Északi szomszédaik, a vallonok Belgium déli részét lakják. A népnév germán eredetű, amelynek jelentése ,idegen'. A vallonok franciául beszélnek, holott rajtuk kívül még olasz és német ajkú kisebbség is él a lakóterületükön. A flamandokkal közös államuk a legújabb korban alakult ki. A flamand (holland), illetve vallon (a franciául beszélők) etnikai különbözősége nem játszott döntő szerepet abban, hogy a terület a középkor végén és az újkor elején spanyol fennhatóság alá kerüljön. Alkalmasint azért, mert a kereskedelmi kapitalizmusnak ez az övezet volt az európai központja, a leggazdagabb tartomány kontinensünkön. A vallonok hazájának jelentősége az ipari forradalom korában született, mert szén- és vasércvagyona az ipari kapitalizmus kezdetén Európa vezető gazdasági körzetévé avatta ezt a tájat. Ennek ellenére a nemzetállam lakossága két különböző nyelvet beszélt. 143