A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Hoffmann Tamás: Etnikumok a prekapitalista Európában (Alkalmazkodás az ökológiai adottságokhoz, a piacok gazdasági feltételeihez és a politikához)

Akkoriban a folyami áruszállítás bárkáit (egész Európában) lovakkal vontatták. Ahol belföldi áruforgalom alakult ki (így Franciaországban, Angliában), kanálisokat ástak. Ezeket ma is használják. Olcsóbbak az autópályáknál. A jószágokat megfeszítő munkájuktól edzett férfiak hajtották, sőt egyes (szikláktól tagolt) partszakaszokon maguknak az embereknek kellett átvenni az igavonó barmok szerepét. Bár nem voltak sokan (néhány ezer markos fickó), lovaik sem voltak alkalmasak más munkára. Foglalkozásuk speciális csoporttá formálta az embereket és az állatokat egyaránt. A vontatóló az AtlantiEurópában tenyésztett fajta. Ennek a jószágnak az egyedeit más célra nem használták. Az embereket sem. A mesterség öröklődött. A tisztes ipar más szegény embereket is eltartott a lovakkal rendelkező fuvarosokon kívül. A kikötőkben rakodómunkások, hordárok, teherhordók és más - alantasnak tartott - népség szolgálta ki a szállítmányok forgalmát. Ez a tengeri kikötőkben is így volt mindenütt Európában, de az utóbbiak tömege sokszorosa volt a kikötővárosokban a folyamok lóhajtó fuvarosainak. (Az édesvízi forgalom árufuvarozását néhány ezer ember és nem sokkal több ló szolgálta ki. Teljesítményüket lóerőben mérve ma néhány tucatnyi teherautó vontató kapacitásával kell számolni.) Az Atlanti-Európa áruforgalmi rendszerének azonban volt egy eredendő hibája. A folyók többsége ugyanis észak-dél irányba haladt, hegyek szakították meg útját. A vízi szállítás helyenként meghiúsult. Fuvarosokat kellett fogadni, átrakodni a szállítmányokat. Málhás karavánok, terhelt szekerek kapaszkodtak a meredek hegyi utakon. Ennek azonban előnyös következményeit is hamarosan megtapasztalhatták: újabb munkaalkalmak, újabb szállítókapacitás, amely utánpótlását a parasztok szelekciója révén különíti el sorstársainak tömegétől. A hegyek megtörik az útvonalakat, az emberek pedig előbb-utóbb átvergődnek az akadályokon. Az alacsonyabb dombokat ásott csatornákkal hidalták át, megteremtve az áruforgalom egységes infrastruktúráját, a nemzeti piac kézzelfogható érhálózatát. Az Alpok és a Kárpátok kényszerpályákra terelik a kontinens lakóit és az érintkezés - évezredek óta gyakorolt - technikáit, de a domborzat egyenetlenségeit úgyszólván csak a franciák használták ki, vagy legalábbis ők voltak e téren a legsikeresebbek. Az Alpok akadályait legyőzték a kereskedni vágyó emberek. A folyókkal szabdalt és tengerektől határolt Franciaország sokarcú részlete Európának. Kiemelkedik a kaleidoszkópból egy központi táj, amelynek szívében felépült Párizs. Errefelé mészkőfennsíkok váltogatják egymást. A földfelszín megőrizte agyagborítását. A geográfiai körülmények kedveztek a mindenkori parasztoknak, sőt idővel uraiknak is. A Párizsi-medence már az egykori Galliában központi tartománnyá vált. Az Ile-de-France lassan kiemelkedett a többi tájból a római időkben. Túlnépesedett, noha gazdag vidékként tartották számon. Népfeleslegét tehát (az ókor óta folyamatosan) exportálta. A stratégiát folytatták a középkoron át. A Loire, a Szajna és a Somme közötti változatos, ám mégis egységes táj hovatovább minden tekintetben vezető szerepet kapott az ország működésében. A gazdálkodás - a népesedés nyomására - már a középkorban intenziválódott, a mezei gazdaság szokványos teljesítményeit itt haladták meg először a történelemben, amit a laksürüség, a népesedés nyomása, a társadalmi érintkezések gyakoribbá válása és a történéseket mozgató kereskedelmi kapitalizmus idézett elő. Ráadásul az újkorban, amikor hajózható csatornákkal pótolták ki a folyók természetes fogyatékosságait, a kanálisok forgalma meggyorsította a lakosság érintkezését, az pedig a nyelvi kiegyenlítődést. Az újkori francia monarchia ebből a háttérből emelkedett nemzetállammá. Szinte egyedi teljesítményt ért el. Ökológiai adottságai, múltjának történelmi hagyományai, a külvilággal kialakított érintkezései és államisága mind szerepetjátszottak újkori és legújabb kori kivételes helyzetének stabilizálásában. 142