A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Hoffmann Tamás: Etnikumok a prekapitalista Európában (Alkalmazkodás az ökológiai adottságokhoz, a piacok gazdasági feltételeihez és a politikához)

java része német minták szerint alakult. A városok többségében a lakosság német és zsidó telepesekből verbuválódott. Német császáruk (IV. Károly) uralkodása alatt (13551378) a Moldva-parti város a birodalom fővárosa lett. A németek ellen felkelő csehek nemzeti tudata a huszitizmus tanaiban nyilvánult meg. A vallásháború egyben parasztháború is volt. Csehország élére 1526-ban egy Habsburg lépett, a birodalmi befolyás elsősorban erős katolizálásban nyilvánult meg és abban, hogy nagyszámú iparost telepítettek a Cseh- és a Morva-medencébe. Ezzel az újkor első századában megváltoztatták az ország gazdasági mérlegét. (Az ország iparának több mint háromnegyede a 19. század végén Csehországban működött.) A szlovákok valószínűleg Dél-Lengyelországból szivárogtak be mai hazájukba, mely akkoriban a „magyar királyság" felségterülete volt, noha a magyarok bejövetele előtt itt élt már szláv lakosság (s talán itt működött a „Nagy-Morva Birodalom"). A szlovákok a középkorban és az újkorban valamelyest asszimilálódtak a magyarokhoz. Sok lett köztük kétnyelvű, és némely tehetősebb paraszt az újkorban még nemesi kiváltságokhoz is jutott. Az újkorban a szlovákok a Habsburg-monarchia alattvalói voltak. Csehszlovákia államképződményét az I. világháború utáni békediktátummal teremtették meg a nyugati nagyhatalmak. A szlovákok önálló államszervezetét pedig a hitleri Németország, majd a II. világháború után visszaállított Csehszlovákia felbomlásakor, 1993-ban hozták létre. A szlovákokká] évszázadokon át együtt élő magyarok a sztyeppéról származnak. A Kárpát-medencét a 9-13. században népesítették be, noha jelentős területeken megosztották jelenlétüket szlovák, román, német, horvát, szerb és ruszin nyelven beszélőkkel. A 19. század végén a magyar mirályság lakóinak csupán a fele volt magyar anyanyelvű. A magyar nomád pásztorokat a besenyők szorították nyugatabbra Ukrajnában. A nomádok - ökoszisztémájuk miatt - kényszerültek „kalandozni". A közép-európai kolostorokban talált feljegyzések szerint a civilizációk elitje félt tőlük. A kincsrablók ugyanabban az időben veszélyeztették a civilizált Európában a várak és a kolostorok lakóit, amikor a vikingek portyáztak. Az utóbbiak Dániából és Norvégiából, továbbá Dél-Svédországból érkeztek alacsony merülésű vitorlás hajókon - hátaslovaikkal együtt. Északnyugat-Európa nyílt partszakaszai védtelenek voltak, a kalózok a folyókon is behatolhattak a szárazföld belsejébe (így rabolták ki egyebek között Rouan városát). A britek skóciai ellenlábas skót törzsek ellen akartak szövetkezni az angol-szászokkal, de azok őket igázták le. A lakótornyok, városkák, kolostorok voltak a legfőbb céljai a fosztogató törzsi rablóbandáknak. Az európai civilizáció harapófogóba került. Északnyugat-Európában a tengerjáró kalózok szabadították meg őket értékeiktől, a sztyeppévei érintkező közép- és déleurópai országok civilizációs központjait pedig a nomád elit fosztogatta. Egészen más az értékelés, ha nacionalista történészek emlékeznek a múltra. A régészek úgy találták, hogy pompás látványt nyújtanak az „ősök". A vikingekről azt állították, hogy valamennyien hősök. A nomád lótartó pásztorok harcosai úgyszintén így vélekedtek. Mondottak róluk ehhez hasonlókat, noha hőseik társadalmi hátteréről nem sokat tudtak, és ma sem sokat javult a helyzet. Gyanítható, hogy az emlékek zömét (ha egyáltalában maradtak fenn) nem tárták fel. A „honfoglalás kori magyarok" sírjaiban talált leletek jóformán csak öltözékek és fegyverzetek maradványai. A nomádok településmaradványainak hiányában főleg temetkezéseket tártak fel a régészek. Értékeléseikből kitűnik, hogy a felcicomázott tetemek valamennyien a régvolt dicsőség bizonyítékai számukra. 132