A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Hoffmann Tamás: Etnikumok a prekapitalista Európában (Alkalmazkodás az ökológiai adottságokhoz, a piacok gazdasági feltételeihez és a politikához)

az élelmiszer-ellátást egy olyan hegyvidékből álló országban, amelynek északi határai mindössze száz km távolságra vannak a tengertől. A halászat, a hajózás és a tengeri kereskedelem a legrégibb gazdasági ágazatok. Anyagi érdekeltsége miatt a népesség alkalmatlan a középkor és az újkor nagy nyugati szellemi divatjainak befogadására. A népi kultúrában továbbélnek az antikvitás babonái, az ortodoxia és a török megszállás szellemi befolyása. Az antik nyelv és napjaink szókincse között úgyszólván alig mutatható ki számottevő különbség. A vidéki és kisvárosi népesség nem keveredett más etnikumokkal. Szaloniki (melynek birtoklásáért a görögök versengtek a bolgárokkal és legyőzték a törököket) vezető kereskedőrétege az 1492-ben Spanyolországból elűzött zsidókba] áll. Bár a középkor után jelentős tömeg bevándorló foglalt helyet Anatólia északnyugati sávjában, a törökök kiszorították őket, ezért az európai görögök közel egyharmada kénytelen volt emigrálni (főleg az USA-ba). Az albánok kétharmad részben mohamedán, katolikus és görögkeleti vallásúak. Macedónia népességének többségét is albánok teszik ki. A török megszállás megváltoztatta laksürüségüket. A 17. században sokan telepedtek át Itáliába, a 18. században pedig Koszovóba. Mindenütt más hatalmi viszonyok motiválták az albánok területi megoszlását. Mindent egybevetve, történelmük során trák, görög, török, szerb uralom alatt éltek. A megszállókat nem tudták feltartóztatni sem a törzsek bátor férfiai (a mondák rettenthetetlen hősei, az eposzi figurákká nemesedett hegyi pásztorok), sem - hasonló okok miatt - vitéznek híresztelt fejedelmeik. Valójában a prehistorikus társadalomszerkezetek konzerválódtak. A középkori és az újkori kis fejedelemségeiket Bizánc és Velence egyaránt fenyegette, illetve annektálta. Az albánoknak saját államuk csak 1913-ban alakult meg. Macedónia lakóinak sorsát sem sikerült megoldani. Az Oliridi- és a Preszpa-tó között, északon és keleten pedig a Sar, Skopska és a Rodope-Rila hegység között élők részint síkon telepedtek meg, részint hegyoldalakon és völgyekben. Itt macedónok, albánok, bolgárok, görögök, románok, zsidók, cigányok, törökök szoronganak egymás mellett, aligha mondhatni, hogy „a legnagyobb egyetértésben". A zöm (egyes vélemények szerint) a bolgárok rokona. Mindenesetre nyelvük a bolgárhoz áll a legközelebb. Az integráció azonban hiányzik társadalomszerveződésükből és történetükből. Környezetüknek is feltűnt mozaikszerüségük. A gyümölcssaláta neve olaszul macedonia di frutta. (A görögök vegyes salátáját a bolgárok sopszka szálainak emlegetik. DélEurópában ugyanezt görögsalátának nevezik. A sop a Rila-hegységben élő földművespásztor népesség.) Az etnikai mozaikszerűség a helyi lakosságnak is feltűnik. A macedónok túlnyomó többsége - a hosszú török megszállás ellenére - görögkeleti vallású maradt. Ezt a szultán adminisztrációjának engedékenysége is biztosította. A lakosság területi elhelyezkedésén is sokat változtattak. A falvakat elhagyták és szüzföldekre költöztek. A balkáni hegylakók tömbjében van egy mohamedán kisebbség is. Macedón töredékek élnek Bulgáriában, Albániában, Szerbiában, Görögországban, és környezetük tagadja azt, amit a szórványokhoz tartozók vallanak: ők a „macedón nemzet" tagjai. A terület felett a török szultán gyakorolta hatalmát, bár a 19. század utolsó harmada óta nacionalista eszmeáramlatok járták át Macedóniát, lakossága csak 1913-ban szabadult meg az oszmán uralom alól. Szomszédaik a bolgárok, akiknek neve az 5. században bukkan fel, majd az derül ki róluk, hogy a Don és a Kaukázus között laknak törzseik. Kánjuk, Kubrat a 6. században Bizáncba látogat és ott megkeresztelkedik, hogy szövetséget köthessen az avarok ellen. Nemsokára a bolgárok a Balkán-félszigetre költöztek, mert legyőzték a terület felett ellenőrzést gyakorló görög sereget. Hatalmukat megszilárdították ugyan, noha a 126