A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Hoffmann Tamás: Etnikumok a prekapitalista Európában (Alkalmazkodás az ökológiai adottságokhoz, a piacok gazdasági feltételeihez és a politikához)

Jóllehet Bourbon-uralom váltotta fel a németet, de közben a sziget egyre inkább elolaszosodott és gazdaságilag hanyatlásnak indult. A gazdaság pangása Dél-Olaszországban mindenütt tapasztalható volt, bár Nápoly, a második legnagyobb lélekszámú európai város milliós lakosságnak adott otthont, környezete pedig élelmet szállított. A kultúra virágzott. Az embereknek ez sem volt jó, elégedetlenkedtek. Utálták a rendszert és panaszkodtak, ami megkönnyítette az 1848-as forradalmat, illetve Garibaldi győzelmét. A történtek ellenére a nagybirtokosok hatalma és a parasztok szegénysége mit sem változott. Egy vallási miszticizmussal átitatott társadalmi közeg, a földbirtokosok erőszakszervezete, a maffia (központja Nápoly és Palermo) a közigazgatásnál nagyobb kötődésű hálót borított a társadalomra, majd a szervezet - a kivándorlók révén - megjelent az USA-ban is. Később jelentős átalakuláson ment keresztül, összefonódott a pénzvilággal, az imádkozó, hazafias parasztok kihulltak hálójából. A szegény Dél és a mindinkább jobb életkörülményeket megvalósító Észak-Itália történetének jegyében telt el az újkor. Szicília, illetve Lombardia két világ lett a legújabb korban. A felsoroltaknál több archaikus vonást őrzött meg a közeli Málta lakossága. A prosperáló kereskedelmi forgalma az antikvitásban is vonzotta a hatalmakat, majd 1090-ben normann megszállók következtek, akiket a Lovagrend váltott fel. Hatalmas erődrendszert építettek ki, mely 1565-ben sikerrel ellenállt az oszmán-török hódítóknak. A népesség szigorú és látványos katolicizmusát a lovagok uralma tartotta kordában. A Lovagrend fennhatóságának Napóleon vetett véget, majd az angolok következtek. Az alig urbanizált kis szigeten még ma is sokan vannak a parasztok, pedig termőföld úgyszólván nincsen, az élelmiszereket importálniuk kell, és már nemzedékek óta csipkekészítésből és ezüstmüvességből élnek. Európa „lágy alteste" (Winston Churchill kifejezésével élve) a Balkán-félsziget. Mondhatni egy másik peremvidék. Noha déli csücskén ringatták az európai civilizáció bölcsőjét, napjainkban aligha dicsekedhetnek lakói tudományos és művészeti haladásának világraszóló felfedezéseivel. A Balkán újkori elmaradottságát már középkori közállapotainak köszönhetik. Az ökoszisztéma cáfolja a mediterrán hovatartozást. Bár a Jón- és az Egei-tenger, valamint az Adria érintkezik a félszigettel, éghajlata a mediterrán átlagokra jellemző, a Drávától és a Dunától délre húzódó hegyvidék kontinentális klímaöv folytatása, a félsziget mérsékelt égövi sarka kontinensünknek, a tengermellék mindössze száz kilométeres sáv. A Balkán-félszigetnek úgyszólván nincsenek mediterrán ökológiai adottságai, bonyolult történelme miatt pedig zavaros etnikai konglomerátum, a modern idők előtt lakossága a kontinentális szárazföldre és a hegyvidékre jellemző életkörülmények között élt. Noha történelmileg az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozó görögök gyökereit ismerik el az egyes etnikumok közül olyannak, amely a legmélyebb európai rétegekből táplálkozik, az illír eredetű albánok régebbiek az említetteknél, és egyes nyelvészek feltevései szerint talán a baltikumi litvánokká] és lettekkel állnak rokonságban. Az Otrantói-szoros partvidéke és a Balti-tengertöX határolt terület őslakóinak összetartozása azonban egyelőre a nyelvtörténet talánya, semmilyen vele kapcsolatos megállapítás sem tartozik a bizonyított feltevések közé. A görögökről szólva elsősorban antik kulturális teljesítményeiket szokás emlegetni. Azt kevésbé, hogy a mintegy fél évezredes török megszállás ellenére nem lettek mohamedánok és megőrizték az ortodox kereszténységet. Az ország földterületének közel fele terméketlen, erodált hegyoldal. A gazdálkodás sohasem volt képes biztosítani 125