A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Hoffmann Tamás: Etnikumok a prekapitalista Európában (Alkalmazkodás az ökológiai adottságokhoz, a piacok gazdasági feltételeihez és a politikához)

alapjait. A keleti karéjból terjeszkedtek nyugat felé, és az i. e. 2. században már elérték az Atlanti-Európa déli szegélyét. Az i. e. 8. században telepedtek meg a Nápoly i­ööö/ben, Ischia-szigetén {Pithecusá). Reggio Calabria görög települések sokasága volt, Magna Graetia-nak nevezték. Szicíliában Catania és Messina városát EuboeabóX szár­mazó görögök alapították az i. e. 8. században. Valamivel később korinthosziak Siracusa házait építették fel. Majd karthágóiak foglalták el a kikötővárost, amit az athé­niak sem tudtak bevenni, nem így a rómaiak az első pun háborúban. Görögök alapítot­ták Szardínia, Dél-Franciaország és Dél-Spanyolország legrégibb városait is. (A vidék is - hellyel-közzel - görögü\ beszélt. Puglia eldugott falvaiban ma is görög szót hallani.) Líbiában a punok játszottak hasonló szerepet. Őket és a görögöket elsősorban a rómaiak szorították ki a hatalomból. Különféle etnikumok, nyelvek, de hasonló az ökoszisztémá­juk és városaik görög gazdasági-társadalmi rendje. A dél-európai városi köztársaságok legnagyobb vállalkozása a Római Birodalom volt, melynek társadalmi és államigazgatási szervezete később, az i. sz. I. évezredben teljesen átalakult: császárság lett. A Római Birodalom Nyugat- és Közép-Európa nagy részét, a Balkánt és a Közel-Keletet, Fehér-Afrika mediterrán sávját meghódítva jelen­tős gazdasági és szociális folyamatokat indított el. A birodalom az 5. században ketté­szakadt ugyan, de keleti karéjában Bizánc önálló államként fennmaradt. A Róma központú nyugati rész az i. sz. I. évezred második felében fokozatosan átalakult. A provinciákban a helyi előkelőségek jutottak hatalomra és államokat alapítottak. A köz­igazgatási, politikai szerveződés keretévé vált az etnikumok képződésének. A hódítók is sikerrel jártak. Szicíliában normann királyságot alapítottak, miközben az olasz csizma északi fele a tengeri és a szárazföldi kereskedelem meg az iparűzés révén alakult át. Itáliában virágzó város-köztársaságok láncolata keletkezett, amely összeköttetést terem­tett még Közép-Európa gazdaságával is. Ezzel szemben már a középkorban (majd azt követően még inkább) a szegényebb Dél-Itália csaknem vegetált. A gazdaság erőtlensé­ge politikailag is érezhetővé vált. A 16. században Dél-Itália már királyság lett Nápoly központtal, de a terület az Aragoniai-spanyol ház, majd a 18-19. században a Bourbo­nok hatalma alatt különült el. A hatalom, a politika intézményrendszere azonban elvált a gazdaságtól és valamelyest a társadalom strukturálódásától, ezért nem volt számottevő befolyása az etnikai folyamatokra. A politikának döntő szerep jutott Dél-Itáliában, ahol a borexportjáról nevezetes kikötővárosban, Marsalaban szállt partra Garibaldi, mígnem 1860-ban létre nem jött a Risorgimento nemzetállama. A déliek pedig (akik szorongató szegénységüktől hajtva) északra költöznek, megélhetési gondjaikat a nyelvi asszimilá­ció törődésével súlyosbítják. (A II. világháborúban itt hatoltak be az amerikai tengerész­gyalogosok - a maffia útmutatásai szerint haladva előre. A ,mafia' - a megnevezésből kitetszően - a francia uralommal szembenálló, lokálpatrióta mozgalom volt.) Marsala lakói ma alig értik meg, mit mond egy lombard városban lakó nyelvrokonuk. Szicília a politikai érdekek ütközőpontja. A föníciai alapítású Karthágó Szicíliáért versengett a rómaiakkal. Három „pun háború"-ról számolnak be a források. A római uralom az I. évezred nagy részén működött, majd az arabok 831-ben elfoglalták Palermói. A hódítók akkoriban még nem tanúsítottak olyan mértékű vallási türelmetlen­séget, mint ázsiai és afrikai rokonaik manapság. Tőlük a 11. században a normannok hódították meg a szigetet. Ekkor a normannt, a görögöt, a latint és az arabot egyaránt hivatalos nyelvként ismerték el. Aztán a német-római császárság kapott szerepet a szi­geten, a Hohenstaufók következtek. Majd Anjou-\xxa\ova váltotta fel az uralkodók kör­nyezetét, de 1282-ben (a „szicíliai vecsernye" éve) helyi erők vették át a hatalmat. Az újkorban már egy másik hatalmi struktúra nehezedett a szigetlakókra. 124

Next

/
Thumbnails
Contents