A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Hoffmann Tamás: Etnikumok a prekapitalista Európában (Alkalmazkodás az ökológiai adottságokhoz, a piacok gazdasági feltételeihez és a politikához)

mediterrán Andalúzia lakossága révén, a maga szegényesebb életvitelével (Malaga központjával) különül el a félsziget népességtömbjeitől. Andalúzia a középkor óta nyugati irányban terjeszkedett és arab, zsidó és cigány elemek keveredése révén alakította népessége eredeti arculatát a középkorban. A városokban a zsidók beköltözése jelentős mértékben megváltoztatta a népesség összetételét. Számos gettó keletkezett: Gibraltár őslakói közülük kerülnek ki, holott a kikötőváros kereskedőcsaládjainak ősei nem tartoznak a felszínen karaktert adókhoz. A zsidó kereskedők városi tömbjeire, illetve adóikra támaszkodó monarchák teremtették meg világbirodalmukat az újkor hajnalán. Ha az előbbi történet egyszerű is, annál bonyolultabb és vitatottabb a katalánok eredetmagyarázata. A nevezettek a francia nyelvterülettel határos tartományban (Catalonia) élnek. Lakóterületük - Barcelona és Valencia központtal - a mediterrán kereskedelem és az Ibériai-félsziget közötti kontaktusok sávja. Az itteni lakosság nyelvileg különbözik a spanyoloktól, dialektusaikat beszéli a francia Roussillon és Cerdagbe népessége. A nyelvterület folytatódik a (rokon) provanszál nyelvjárásokban. Ennek oka javarészt a középkori földesurak telepítési akcióinak köszönhető. A jövevények mintegy beékelődtek az őslakosság lakósávjai közötti üres területeket szállva meg. Egyelőre még nem is tudtak érintkezni szomszédaikkal. A kétnyelvűség miatt életbe lépett az endogámia, ami - egyébként hasonló okok miatt - mindenütt szokásos megoldás lett a feudális Európában. Bár a gyökerek nem vezetnek az Ibériai-félszigetre, az okok mindenütt helyiek: az endogámia csak akkor és ott váltott át exogámiává, ahol a szomszédok értették, mit mond a másik. (Az Ibériai-félszigeten a korai középkorban ezek a vidékek még frank felségterületek voltak.) Az utóbbiak befolyása a középkorban is érvényesült, de később visszaszorult. A történet fordulata után új korszak következett. A legtöbb európai országban a piacra fordult paraszti népesség egyre többet érintkezett (vásárokat, hetipiacokat járva) a szomszéd falvak lakóival, s az alkalom elősegítette a kétnyelvűséget, majd ezen túlmenően az asszimilációt. így történt ez Spanyolországban is. A félsziget népének egységes etnikai tudata a középkor végén alakult ki. A középkori királyságokat lenyelték Kasztília uralkodói, akik egyben egy rendkívül militáns katolikus vallási ideológiát és egyházi szervezetet (inquisitio) erőltettek rá a meghódítótokra. Ezáltal meggyorsították az asszimilációt. Az újkor előtti évtizedekben már Afrikában is hódítottak, illetve a későbbi Latin-Amerika kirablását tekintették (a protugálokkdX vállvetve) feladatuknak. Ennek előtte a klérus a galíciai Compostellaban megszervezte a kontinens legnagyobb búcsújáró helyét, melyet még a Párizsi-medence parasztjai is rendszeresen látogattak. Délen a mórok, északon az ideológia kurzusok, amelyeket a középkori turizmus jegyében tartottak fenn. A nyelvjárások és a különböző nyelvek asszimilációja tisztázatlan történet. Mindenesetre figyelembe lehet venni néhány párhuzamot! Nagy valószínűséggel kell számolni azzal, hogy a prehistoriában hatalmas területeket mondhattak magukénak a különféle dialektusokat beszélő, ám egyetlen törzsszövetséghez tartozó őseink. (Afrikában vagy Dél-Amerikában a bantu vagy a tupi jó példákkal illusztrálhatja a mondottakat.) Ez a rendszer a civilizációk hatására bomlik fel, a nagy nyelvi tömbökbe idegen nyelveket beszélő csoportok ékelődnek. Az általuk lakott körzetekben azt tapasztaljuk, hogy - a betelepülők révén, akik a lakatlan foltokat sajátítják ki, valamint a hódítók helyfoglalásai miatt, miután ők rátelepülnek az őslakosságra - egy tagozott, nyelvileg heterogén lakóövezet jött létre, mely akár évezredeken át is fennmaradhat. A nagy átalakulás időszaka az Újkor. Az Ibériai-félszigeten az Újkor történelmét a 16. századi spanyol monarchia fémjelezte és megvalósította a hegemóniát - hovatovább az egész félszigeten. Éltető energiáját a tengereket átszelő külkereskedelem hasz119