A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)
Hoffmann Tamás: Etnikumok a prekapitalista Európában (Alkalmazkodás az ökológiai adottságokhoz, a piacok gazdasági feltételeihez és a politikához)
nának köszönhette, illetve azoknak a vámoknak és adóknak, amelyeket az uralkodók kisajtoltak alattvalóikból. Ennek előtte, a középkorban a katalánok (elsősorban tengeri kereskedelmük révén) terjesztették ki befolyásukat (és fennhatóságukat) Szicíliáig, Korzikáig -jelentős mértékben az arabok rovására. A történteknek viszont nem voltak számottevő nyelvi-etnikai következményei. Ennek előtte azonban a spanyolok, a kései középkorban az olasz és arab kereskedelmi konkurencia harapófogójába kerültek, aminek következtében anyagilag meggyöngültek. A felszín gazdasági áramlatai nem mozgatták meg a parasztok (mélyebben húzódó) rétegeit. A középkori telepítésekig itt nagy összefüggő tömbök alkották a társadalom talapzatát. Mediterrán paraszti kultúra képe bontakozik ki a régészeti feltárások nyomán. Szorosabban kötődnek egymáshoz, mint északabbra lakó fajtestvéreikhez. A francia felségterületen (délen) lakó provanszálok etnikai különállását az i. e. 2. századig követhetjük nyomon, tömbjük benyúlik az Ibériai-félszigetre. A mediterrán római hódítás ezen az útvonalon haladt előre. A Földközi-tenger, a Rhone folyó és az Alpok által határolt Gallia Transalpina volt az első római provincia. (Innen a terület megnevezése.) A betelepülő és civilizációs központokat létesítő rómaiak azonban csak követték például szolgáló előzményeiket, bár jelenlétük gazdasági és szociális következményei sok részletében eltértek a görögökétől. Az i. e. 600. óta a tengerparton görög kereskedők városkákat alapítottak. (A legjelentősebb Massilia, azaz a mai Marseille.) Ők ültették az első olajligeteket és szőlőültetvényeket. Megerődítették településeiket és kereskedtek. Ők bonyolítottak le az Alpok és Egyiptom közötti áruforgalmat, amivel világtörténelmi jelentőségű szerephez jutottak. Ólmot, ónt és rezet szállítottak az afrikai birodalomba. Nemcsak a javak forgalma lett egyre élénkebb, a törzsek ide-oda vándorlásáról is fejezeteket lehet írni a korszak krónikájában. Az egyik fontos fejezetet azok az események töltik ki, melyeknek során - az i. e. 4. században - északról érkezett kelták telepedtek le itt, az őslakók és a telepesek egyaránt veszélyeztették a görög kereskedővárosokat. A gazdag és a szegény szokványos ellentéteit élték meg. Az értéket a városok képviselték. A városlakók többsége gazdálkodott. A minta később is bevált. Határozottan elvált egymástól a növénytermesztés és az állattenyésztés. Az előbbit javarészt kertekben szervezték meg, sok évelő növényt termesztettek, az állatokat nyáron a hegyi legelőkön tartották, és csak télen vonultak a mélyen fekvő völgyekbe. A gabonatermesztés szántógazdasága nem uralta ekkor még a mezőgazdaságot. DélEurópában az erdővidékeken irtott kultúrtájakon is így volt. A római időkben többféle mezőgazdasági terméket (elsősorban gabonát), a középkorban bort és gyapjút, illetve gyapjúkészítményeket exportáltak. A hódító rómaiak ennek az ökoszisztémának az előnyeit ismerve foglalták el Hispániát. A Dél szoros kapcsolata már kitűnően működött, rendszeres összeköttetéseit építették ki a Mediterráneum többi övezetével, a félsziget belsejében pedig bányakincsek vonzották a hódítókat. Ragaszkodásuk a területhez minden korábbi fennhatóságnál hosszabbnak bizonyult. Galliában Provence római megszállása fél évezreden át tartott. Mély nyomokat hagyott. A latin nyelv, a vidék öntözőrendszerei, a kertkultúra kiterjesztése, a gabonatermesztés exportképes méreteinek kialakítása, a tervezett városok reprezentatív épületeinek állományát megalkotó igyekezetük, a jogelveken és intézményeken alapuló közigazgatás a rómaiak emléke. A civilizáció piramisának talapzatát kiépítő bennszülött parasztok életmódja is némileg megváltozott az események hatására. A paraszti földtulajdon terén érvényesítették a római jogelveket. Dél-Franciaországban a római közigazgatás összeomlása után a vizigótok, a burgundok és az osztrogótok szállták meg a területet, majd 536-ban frank uralom követke120