A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Gál-Mlakár Viktor: Komlóska-Pusztavár régészeti feltárásának eredményei

a karcolások vonala széles, és csekély mélységű, ellentétben a budai palota anyagában előforduló hasonló korú edények jellegzetes, mélyebb karcolásaival. A kerámiaanyag alapvetően két részre oszlik. 70%-át barna-szürkésbarna színű főző- és tárolófazekak alkotják. Peremkiképzésük alapján megkülönböztetek kissé visszahúzott, homorú oldalú, egyenes élű (12. kép 1^1.), lekerekített élű bordás (12. kép 5-8.), és galléros peremeket (12. kép 9-12.). A maradék 30%-át a korszakra általánosan jellemző - a solymosi leletanyag alapján azonban több típusra osztható - fehér kerámia töredékei teszik ki. (13. kép 1-4., 7-8.). A töredékek nagyobb része asztali edényekből - talán korsókból, kancsókból, vagy poharakból - származnak. Díszítésüket egymást metsző pirosas vagy narancssárgás színű festett vonalak hálózata alkotja (13. kép 5-6., 9-12.). Sajnos a töredékek mérete miatt a felfestett mintázatot rekonstruálni nem áll módomban. A vár pusztulása Mint erről már szó esett, a Tolcsva nemzetség erőssége írott forrásokban csupán két alkalommal szerepel. Először 1379-ben, mikor is a nemzetség tagjai egy birtokosztály alkalmával megosztoznak rajta. Azonban a kivonatos, átírásban fennmaradt oklevél nem részletezi az osztozkodás pontos körülményeit. Második említése 1398-ra datálható, amikor a fentebb már ugyancsak említett Uzágból való Tolcsvai Margit, immár mint a pataki klarisszák apácája, adja át ráháramlott birtokainak többségét, köztük Sólymos várát is Debrői István mesternek. A vár ekkor már, az oklevél tanúsága szerint „castrum desolatum et corruptum Solmus appellatum".

67 Ez az említés érdekes kérdést vet fel, mivel az oklevélben nem Sólymos várának Margit kezén lévő részét említik, hanem Sólymos várát! Ezen adat alapján nem dönthető el, hogy a másik ágon még életben lévő, és a korábbi birtokfelosztás eredményeként szintén részbirtokos Langeus-ági Tolcsvai Pál részéről miért nem tesznek említést. Hogy pusztulása milyen körülmények között következett be azt csak sejteni tudjuk. Az eddig folytatott szondázó jellegű régészeti feltárás eredménye alapján nagyobb tűzvész nem pusztított a vár területén található épületek belsejében, ezért a természeti katasztrófákat (pl. villámcsapás), valamint a háborús eseményeket (pl. ostrom) nagy valószínűséggel kizárhatjuk. Utóbbit - legalábbis az ország ezen a tájékán - a 14. század utolsó harmadának belháborúktól mentes időszaka sem valószínűsíti. Magyarázatként a vár lassú pusztulása, felhagyása, esetleg szisztematikus kiürítése jöhet szóba. Erősségünk lassú felhagyása közvetve összefüggésbe hozható annak eredeti funkciójával. A történeti adatok alapján Sólymos várának felépítése szervesen illeszkedik abba a 13. század utolsó harmadát jellemző várépítési hullámba, mely során a nagyobb nemzetségekből kiváló kisebb-nagyobb családok, önállósodási törekvéseik és hatalmuk biztosítása és egyúttal szimbolizálása végett maguknak várat emeltettek. Váraink ezen csoportja természetesen fontos katonai funkcióval is rendelkezett. Megvédhette birtokosát és közvetlen kíséretét egy támadás ellen, illetve kiinduló pontja lehetett egy támadó jellegű hadjáratnak is. Ezen túl falai között halmozhatta fel birtokosa értékesebb ingóságait, birtokjogát igazoló okleveleit.

68 67 MOL DL 70715. 68 FügediE., 1975.65. Hl. 71. 106