A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Gál-Mlakár Viktor: Komlóska-Pusztavár régészeti feltárásának eredményei

Az ilyen körülmények között felépített erősség, ugyan szimbolizálta ura hatalmát, de mint esetünkben is tapasztalható, a kis- vagy középnemesség anyagi helyzetét figyelembe véve, egy idő után ennek a hatalomnak a kerékkötőjévé is válhatott. Sólymos várának felépítésekor a nemzetség tagjai egy 110 m hosszú és több mint 30 m széles hegytetőt kerítettek körbe, átlag 110-120 cm vastag ismeretlen magasságú kőfallal. A várfalak hossza az osztófalakat és az épületeket is figyelembe véve megközelíti a 400 métert. Egy ilyen méretű vár felszerelése, karbantartása, minimális létszámú katonasággal való ellátásajelentős anyagi terheket róhatott birtokosaira. Birtoklástörténeti kutatásaink alapján, elsősorban a 14. század második feléből vannak nagyobb számban adataink birtokrészek elzálogosításáról.

69 A megnövekedett számú zálogosítások mögött mindenképp a nemzetség egyik vagy mindkét ága anyagi erejének megroppanását sejthetjük. Összefügghetett-e ez a váruk fenntarthatóságával? A század második felében már jelentősebb politikai tisztségeket nem viselő nemzetségtagok bizonyára megkísérelték fenntartani nemzetségük egykori hatalmának jelképét, de amikor erre már lehetőség nem volt, egyszerűen felhagyták várukat. Elképzelhető azonban, hogy a század végén a nemzetség mégis rendelkezhetett egy jelentősebb vagyonnal, mivel két tagja is részt vett a nikápolyi hadjáratban, s ennek költségei szintén jelentős összeget emészthettek fel. Hozzájárult-e ezen két nemzetségtag halála, és ezzel majdnem a nemzetség fiági kihalta Sólymos várának felhagyásához? Ez esetben a vár tudatos kiürítését is feltételezhetjük, amit az anyagilag és erkölcsileg is megroppant genus a csatát követő két évben hajhatott végre. Egy fentebb már idézett adat azonban mégis inkább az első értelmezési lehetőséget támasztja alá. 1390. szeptemberében Idái Csirke Pongrác fegyveres emberei rátörtek az Langeus-ági Tolcsvai Langeus és Pál Tolcsva birtokon lévő házára, bezúzták annak ajtaját, majd magukhoz véve az ott tartott „okleveles bizonyítékaikat", távoztak.

70 Elképzelhető, hogy a vár ebben az időben már nem töltötte be eredeti funkcióját. Lehet, hogy csak később említett leromlott állapota már ekkor sem tette lehetővé, hogy falai között biztonságosan tárolják a nemzetség okleveleit. Ugyanakkor a fentebb említett 1379. évi birtokosztály idején feltételezéseink szerint a vár még funkcionálhatott, tehát pusztulása, vagy pusztulásának kezdete nagy valószínűséggel, e két dátum közé helyezhető. A vár szerkezete és földrajzi elhelyezkedése alapján érdekes az a tény, hogy az esetleg korábbra keltezhető északi várrész területén mai tudomásunk szerint nem állt semmilyen épület, illetve eddigi kutatásaink során ilyen nem került elő. Ugyanakkor ez nem zárja ki azt a lehetőséget sem, hogy azért nem találtuk épületek nyomát az északi várrészben, mert majdnem egyszerre épült fel az épületeket is tartalmazó déli résszel. Ugyanakkor hadászati szempontból is furcsa az északi várrész korábbi volta, mivel ez a terület mintegy 5 méterrel alacsonyabban fekszik a déli várrész legmagasabb pontjánál, így az akkor még szabadon álló déli kiemelkedésről könnyen támadható lett volna. Ez utóbbi megfigyelés is a két várrész egyidejűségét valószínűsíti. 69 1354., 1364., 1369.: MOL DL 2542. 70 C. TóthN., 2005. 261.76. reg. 107