A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

R. Nagy József: „Gazdag volt az ország és boldog benne a nép!” Falusi munkáskolóniák lakóinak politika- és nemzetfelfogása Északkelet-Magyarországon

„ '56 olyan volt, mint egy másik háború. Itt menekültek meg bujdostak a szökött rabok. " [nő, 66 éves telefonközpontos, Pereces]. Az eseményeket biztosan megítélők nagyjából azonos, 12-16%-nyi arányban gondolták forradalomnak, illetve ellenforradalomnak. Meghökkentően sok azoknak a száma - 37% -, akik a történések idejében egyáltalán nem foglalkoztak az eseményekkel, illetve képtelenek voltak eldönteni, hogy mi is történik. Sokan saját maguk boldogulása érdekében ki is használták ezt a „lehetőséget", s a zavaros idők miatt kialakult munkaerőhiányban túlmunkát vállaltak. „A férjem vájár volt itt akkor a bányában. De itt nem volt semmi ám, csak az emberek nem mentek dolgozni, mert nem tudták, hogy mit csináljanak. Egy-két ember bement Miskolcra, de aztán azok is hazajöttek. Na és a férjem akkor annyi túlműszakot vállalt, amennyit csak bírt! Mert nem volt elég bányász, kellett a munka. Aztán amikor azt kifizették, akkor tudtuk egy kicsit megelőzni magunkat. Nekünk '56 ennyit jelentett. " [nŐ, 82 éves háztartásbeli, RudabányaJ. „Errefelé 1956-ban semmi sem volt. Teljes érdektelenség kísérte. Megalakult akkor a nemzetőrség, abban én is benne voltam. Pár éjszakát kinn töltöttünk a hegyen, nehogy valaki felgyújtson valamit. Akkor adtak nekünk ilyen régi dióverő puskákat is. Na és akkor ott ketten unatkoztunk, mert nem akart ott gyújtogatni senki, és én lőttem egyet próbából a levegőbe. Talán ez volt egyetlen fegyverhasználat errefelé. " [férfi, 74 éves tisztviselő, RudabányaJ. 1956-tól a rendszerváltoztatásig terjedő időszakban jelentősen módosult a munkások '56-ról vallott felfogása. Az uralkodó ideológia hatására már csak nagyon kevesen, mintegy 6%-nyian tartották forradalomnak az eseményeket. Jelentős részük, 41% értelmetlen vérontásnak, elítélendő cselekedetnek tartotta, ellenforradalomként kezelte. A többség a szocializmus időszakában apolitikusságot, érdektelenséget mutatott e tekintetben, s 1956-ot csupán pragmatikus szempontok alapján ítélte meg: mennyiben változtak az árak, mennyire nőttek vagy csökkentek a keresetek, jobb lett-e a munkások élete? A megkérdezettek 50%-a csupán ilyen kérdésekre volt képes rávetíteni 1956-ot. A rendszerváltoztatás után több, párhuzamos értékelésváltozás is megfigyelhető. Egyrészt többszörösére, 22%-ra emelkedett azok száma, akik ma már 1956-ot forradalomnak tartják. Mindemellett szinte eltűntek azok, akik az ellenforradalmi teóriában hittek. A falusi kolóniákban élő munkásokat ma leginkább a kétkedés, az érdektelenség, illetve a fegyveres megoldásoktól való teljes elzárkózás jellemzi. Ennek kapcsán negyedrészük egyértelműen elítéli 1956 fegyveres megoldásait, mind a forradalmárok, mind a hatalom általiakat, 28%-uk nem tud, és nem is akar véleményt nyilvánítani a forradalomról, érdektelennek tartja. 1957-re a többség már az egyértelmű jobbulás első lépcsőjeként emlékezett. Jobb lett, enyhült a légkörjavult a helyzet, fellendülés kezdődött. „Bányász szemmel nézve a legjobb korszak kezdetét jelentette, a virágzó Magyarország időszaka kezdődött. A Kádár-korszakot mindenki visszasírja, még a legnagyobb kapitalista is visszakívánja. " [férfi, 70 éves géplakatos, Ormosbánya]. A szocialista időszak A létező szocializmus utólagos megítélése mindig is jellemző elkülönítő jegye volt a munkásságnak. Deklaráltan ez volt az az osztály, ami a rendszer vezető erejeként a leg322