A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)
R. Nagy József: „Gazdag volt az ország és boldog benne a nép!” Falusi munkáskolóniák lakóinak politika- és nemzetfelfogása Északkelet-Magyarországon
többet kapott: mind az anyagiak, mind a szimbolikus tartalmak területén. Ebből eredően a rendszerváltoztatást a munkások túlnyomó többsége romlásként, valami szépnek és jónak az agóniájaként élte meg, s annak ellenére, hogy mára már ez a viszonyulás lassan, de érezhetően változik, előjelében ugyanolyan maradt. „Az Egyesült Államok is elismerte, hogy amíg a Kádár-rendszer volt a világon, a világon egy ország sem fejlődött annyit, és egy országban sem épült annyi ház, mint Magyarországon. Hát ez egyértelmű... úgy nőttek a bérházak, mint a gombák!" [férfi, 44 éves géplakatos-gépszerelő, Lyukóbányaj. „Persze voltak úgynevezett kommunista műszakok is abba'az időbe', de ezek szép emlékek, jó emlékek. Azok felét elviccelte az ember, vidámak voltunk. " [nő, 61 éves elektrikus, Pereces]. Az általános vélekedés szerint a II. világháborút követő koalíciós időszak úgy jelképes, mint valóságos értelemben a felszabadulást jelentette. Az ország újjáépítéséhez szükség volt minden munkáskézre, kellett a nyersanyag, az ipar, a zavaros időszakot nyugodtabb követte. De sokan, főleg a parasztszármazású, elsőgenerációs munkások közül említették azt is, hogy „mindent elvettek a kisemberektől, volt tagosítás, lefoglalások". 41 A kolóniában lakó munkások többsége azonban úgy látta, hogy ez a számukra inkább jó, mint rossz, hiszen „lehetett érezni a javulást, az ipari fellendülés elkezdődött, igaz, a parasztoknál meg elkezdődött a rossz". 4 * Ugyanez a kettősség volt felfedezhető a Rákosikorszak megítélésében is, ahol a munkásnak elsősorban a jó, a földműveseknek pedig a rossz jut. Az 1950-es évekre a telepi lakosok jelentős része, mintegy 27%-a egyértelműen, mint a jólét megalapozásának időszakára emlékezett vissza. „A Rákosi-korszakban épült az ország, utak, gyárak épültek, a munkásnak becsülete lett. Rákosi nélkül soha nem épült volna föl az ország. " [férfi, 70 éves vájár, Ormosbánya]. „Aki szeretett dolgozni, az tisztelte Rákosit, aki nem szeretett dolgozni, az gyűlölte. Munkát adott, de kenyeret is adott, felépítette az országot, megtanított mindenkit dolgozni. " [férfi, 81 éves vájár-bányamentő, Ormosbánya]. A megkérdezett kolónialakó munkások 43%-a semmiféle negatívumot nem tulajdonított a szocializmusnak. Azok, akik ezt megtették, elsősorban a hazugságra épülő rendszert, a félelem mindennapok szintjén való megjelenését, az egypártrendszer igazságtalanságát, illetve az általános szegénységet nevezték meg negatívumként. Ennek ellenére még azok is, akik kritikával éltek, találtak pozitívumokat. Csupán a munkások 3%-a élte meg homogén rosszként, minden jó nélküli időszakként a szocializmus korszakát, 97%-uknak saját bevallásuk szerint a rendszer adott valami jót. Ez elsősorban a munkalehetőségeket, az olcsó életet, a biztonságos és hosszú távra előre kiszámítható életkörülményeket, a támogatási és tanulási lehetőségek széles körét, s mindig fő helyen említve a kiterjedt és számos egzotikus helyet is magába foglaló üdülési alkalmakat. A válaszadók 16%-a az elképzelhető legjobb társadalmi rendszerként nevezte meg az államszocializmust, s elíziumi időként emlékezett annak korszakára. „Én úgy sajnálom azt a [Kádár] rendszert, hogy csuda! Én nagyon sajnálom... elvették a jólétünket, elvették a kedvünket, elvettek mindent, bazdmeg!" [férfi, 44 éves géplakatos-gépszerelő, Lyukóbányaj. 47 Férfi, 66 éves gépkezelő, Rudabánya. 48 Férfi, 71 éves géplakatos, Rudabánya. 323
