A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Ringer Arpád-Szolyák Péter—Kordos László-Regős József-Heinzlmann Kinga: A Herman Ottó-barlang és a Herman Ottó-kőfülke paleolit leletanyagának revíziós lehetőségei

további ásatások esetében ebben a sziklaüregben még igen becses eredmények várhatók, miért is ennek a teljes kitakarítását a legmelegebben ajánlom."

3 Tanulmányunk célja, hogy két korai lelőhely, a Herman Ottó-barlang és a Herman Ottó-kőfülke esetében sorra vegyük azokat a lehetőségeket, melyek napjainkban rendelkezésünkre állnak leletanyagaik újraértelmezéséhez. 2. A barlang és a kőfülke kialakulása és geológiai adottságai (Regős József) A Herman Ottó-barlang a Bükk hegységben, Alsó- és Felső-Hámor között, a Puskaporos-szoros déli oldalában nyílik

4 (1. kép). Teljes hossza 134 m, függőleges kiterjedése 34 m. A barlang középső triász, ladini mészkőben (Fehérkői Mészkő Formáció), egy tektonikus elmozdulás preformáló hatása mentén alakult ki. Az üregesedés folyamatában a freatikus oldódás, a bejárati szakaszon a kifagyásos aprózódás, alárendelten a szivárgó vizek korróziója és az erózió játszott szerepet. A pliocén második felétől a Bükk hegység többé-kevésbé állandó emelkedése és előtereinek süllyedése biztosította a feltételeket a környék nagy völgyrendszereinek kialakulásához.

5 A völgybevágódás irányára merőleges mészkősáv lassabban pusztult, mint a környezetében lévő agyagpala (Vesszősi Agyagpala Formáció), ezért egy idő után a víz a mészkőben kialakuló üregeken keresztül érte el a völgy alsóbb szakaszát. Ezeknek a víznyelőknek a maradványai például a Déli mászóiskola barlangjai (Kataszteri számuk: 5391/25—32-ig). A völgytalp további süllyedése következtében a kisebb barlangok inaktívvá váltak és a mai szoros helyén az „Ős-Szinva" vize egy rövidebb, de nagyobb szelvényű barlangszakaszon búvópatakként folyhatott keresztül.

6 A Herman Ottó-barlang kialakulásakor a régi kisebb nyelőkkel lehetett kapcsolatban

7

. A bejárati csarnok nagy magassága és a barlang felső bejárataként nyilvántartott Hetman Ottó-kőfülke az erózióbázis süllyedésének köszönhetően jött létre. (Hasonló genetikájú, de jóval fiatalabb barlang, a Herman Ottó-barlangtól 30 méterre nyíló Puskaporosi-sziklaüreg, mely ma is működő forrásbarlang. A kettő között, magasabban látható a Puskaporosi-kőfülke, mely inkább evórziós hatásra alakulhatott ki.) A legújabb szintezési adatainkat összevetve Kadic Ottokár 1915-ben készült metszetével és térképével, arra a megállapításra jutottunk, hogy a barlang bejáratát és csarnokát jelenleg kitöltő tó szintjétől 0,5 méterrel magasabban lehetett az egykori ásatás előtti felszín. Kadic az üledéksort átlag 2,5 méter vastagságúnak írja le, ám a szálkő aljzatot a kifelé lejtő rétegek alatt a bejárattól számított 8-9 méteres távolságban jelzi utoljára.

8 A barlang alsó bejárati nyílása tehát régebben lényegesen nagyobb lehetett, mint amennyi ma látható belőle. Ezért joggal feltételezhetjük, hogy a szorosban a patakmeder egykori szintje a mainál jóval mélyebben volt. A legalsó feltárt réteg, a „laza mészkőtörmelék" (Kadic-féle 1. réteg) jelzi, hogy ez az anyag nem a patak vizéből rakódott le, tehát a patak szintje a lerakódásakor még mélyebben volt, mint a bejáratban kialakult rétegek. 3 Kadic-Kormos, 1911, 113. 4 Kataszteri száma: 5391/34; EOV koordinátái: x = 570290, y = 618370, z = 264 mBf. 5 Hevesi, 2002a, 19. 6 Kadic-Kormos, 1911,3; Strömpl, 1914,79. 7 Megfigyelhető, hogy a Herman Ottó-barlang végponti járatainak iránya a mészkősáv nyugati széle felé halad, ahol a palás terület és a mészkő találkozásánál, a jelenlegi völgytalp felett kb. 20 méterrel, a fentebb említett barlangmaradványok találhatók. - Regős J. 8 Kadic, 1916, 8(2. ábra), 10. 6