A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Borsodi Madárka című tanácskozás előadásai - Knézy Judit: A faluturizmus, gasztronómiai rendezvények mai lehetőségei (Nagyalföldi és somogyi példák alapján)

viszonyulnak a kapott ételekhez. Van, aki legszívesebben az otthonit vinné magával, van, aki újdonságra, másfélére vágyik, mást érdekel a táj népe, gasztronómiája, kultúrája is.

12 Részt vettem a határon kívüli néprajzos fiataloknak Mesztegnyőn 2003. július 28-augusztus 2. között rendezett, Helyi hagyományok és a faluturizmus témájú, XIII. számú szemináriumának szervezésében.

13 A konferencia előtti napon ért véget az akkor már negyedízben tartott, hatalmas közönséget vonzó IV Rétesfesztivál, amely része a Somogyiak Egymásért Egyesület ún. asztali örömök rendezvénysorozatának. A faluturizmus, a természetvédelmi területek, műemlékek, kiállítások, és a Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény megtekintésével tudatosítottuk, hogy mi mindent tettek Somogy megye északnyugati részén az önkormányzatok, magánszemélyek, civil szervezetek, műemlékesek, muzeológusok, levéltárosok, honismereti munkatársak az értékek megmentésében és bemutatásában, hogy a turistáknak is elegendő látnivalót, szállást és más lehetőséget biztosítsanak. Az előadásokban, s az azt kísérő vitákban szóba került: miként viszonyuljon ma a néprajzos a hagyomány felújításának, bemutatásának, a körülményekhez való alkalmazásának a kérdéséhez. Mit szóljon az új hagyományok teremtéséhez? Hogyan segítsen, ha egyáltalán megkérdezik, mi a hiteles hagyomány adott időben, mit fogad el annak a közönség stb. A válasz lényegében az volt, hogy tiszteletben kell tartani, hogy az adott közösség mit tart adott időben a sajátjának, de köteles a szakember tükröt tartani eléjük, megmutatni, honnan jöttek, hol tartanak, milyen értékekre kellene vigyázniuk. Somogyban ebben az időben már zajlottak a korábban megindult, Asztali örömök című gasztronómiai fesztiválok. Ezt ugyan megelőzték korábban már jól sikerült kísérletek, mint Nagyszakácsiban a királyi szakácsok vetélkedése, különféle szüreti és borfesztiválok, halász- és vadászversenyek, s a divattá vált falunapok főző versenyei is. De úgy tűnik, fő és központi idegenforgalmi vonzóerőnek ezeket az általában egynapos gasztronómiai fesztiválokat szánták úgy a megyén belül élőknek, mint a máshonnan érkező vendégeknek. 2005. július 30-ára zsűrielnöknek kértek fel a Belső-Somogyban lévő Segesd „prószasütő fesztiváljára", ahol végigízlelhettem a 33 ételből álló repertoárt. Kevés volt az igazán réginek elfogadható olyan ízű, állagú prósza, „amilyent még nagymamám készített" mondta a somogyi származású mesterszakács. Akadt régi ízesítésű, mint a túrós, aludttejes, sült káposztás, diós, szilvalekváros. Több volt a mai ízléshez közelebb álló, főképp az édesített, újabb technikákkal, a korábbinál többféle ízesítővel feljavított ételféleség. Megfigyelhettem, miként merítenek az 1945 előtti, legalábbis 1945-1960 közötti „régi somogyi ételek" hagyományából, és milyen új alapanyagokat használnak fel, milyen újfajta ízesítőket alkalmaznak, hogyan kerültek át a finomabb süteményfélék technikái (habok, tejszín, gyümölcskocsonya, addig nem használt friss gyümölcsök, pl. banán, bogyós gyümölcsök, őszibarack, sárgadinnye, sütőtök, mindenféle lekvár az édes prószába, többféle zöldség, gomba, sajt, a sósnak szánt, korábban egyszerű sült pépre, melyet akkoriban elsősorban hétköznapra tálaltak.) Több volt a kelt prósza, mint a kelesztés nélküli, kukoricalisztet alig, hajdinalisztet egyáltalán nem használtak fel. Mindenesetre a tálalástechnika nagyon sokat fejlődött, s ezt elősegítette a versenynek az a pontja is, amely erre vonatkozott. A fesztivál jó hangulata bizonyította, hogy a megjelent versenyző és szereplő csoportok büszkék voltak községük hagyományaira, boldogan sütöttek-főztek együtt, de szívesen találkoztak a más községekből valókkal, tapasztalatot cseréltek, fel12 Valéri, R. 2000. 100-105. 13 KnézyJ., 2003. 47-56. 671