A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

A Visegrádi Országok múzeumainak együttműködéséről - Veres László: A kultúra tárgyi örökségének őrzése és bemutatása a vidéki múzeumokban

helyen történő raktározás mellett szól még az is, hogy a nyilvántartás korszerű eszközparkja is jobban és gazdaságosabban kialakítható. Egységes megyei adatbázisra épülő gyűjteményfejlesztési koncepció valósítható meg. Továbbá a műtárgyvédelem és restaurálás is sokkal hatékonyabbá válhat. Gondoljunk csak arra, hogy szakrestaurátorok csak Miskolcon dolgoznak. S az új központi raktár tudományosan meglapozott munkavégzése óriási előrelépést biztosítana a tárgyi örökség bemutatása terén is. Minden vidéki múzeumban létezik állandó kiállítás és az esetek döntő részében időszakos kiállítások rendezésére alkalmas tér. A múzeumok hagyományos módon az állandó kiállításokon gyűjteményeikre építve az adott település vagy az adott térségre jellemző anyagot sorakoztatják fel ennek megfelelő tartalommal és mondanivalóval. Magyarország kis ország, így a kultúra tárgyi örökségében nincsenek óriási eltérések. A múzeumi állandó kiállítások gyakran anyagukban is tartalmukban hasonlóságot mutatnak. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a múzeumok egymást kiegészítő, komplementer jellege miatt a hasonlóságra utaló jelek nem tapasztalhatóak. Viszont gondot okoz, hogy az állandó kiállítások jelentős része 10-15 évesnél is régebbi, technikailag elavult. Az elmúlt 10 évben mindössze 2 állandó kiállítás felújítása, korszerűsítése vált lehetővé. Az időszakos kiállításokra az jellemző, hogy különösen a Miskolcon kívüli egységekben nagy számban készülnek. Egyes múzeumokban évente 8-10 is. Ennek az oka, hogy az intézmény iránti érdeklődés így tartható ébren. Az időszakos kiállítások döntő része „hozott anyagra" épül, többnyire más hazai vagy külföldi múzeum vendégkiállítása. A központi raktározás és feldolgozás lehetővé tenné azt, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei múzeumok saját gyűjteményeikre épített időszaki kiállításokat gyakrabban rendezhessenek, s ezek így a megyében élők számára is az újdonság erejével hassanak. Továbbá pedig kitörési lehetőséget teremtenének más irányba, netalántán külföld felé is. Manapság sokszor vitatéma a közigazgatás reformja és ezzel kapcsolatosan a megyei, vidéki múzeumok jövője. Vélhetően egyszer majd a jövőben a régiók veszik át a megyék szerepét és a múzeumok sorsa is ennek megfelelően alakul majd. Sokszor dilemma előtt állunk, hogy a várható jövő előtt milyen irányba mozduljunk el. Úgy vallom, hogy a tárgyi örökség őrzésére és bemutatására megfogalmazott gondolataim a regionalitás szem előtt tartására is lehetőséget nyújtanak, hiszen az egyes intézmények megerősödését szolgálják. Ha nem is önállóan, csak társulásos formában, ami mindenképpen a jövő egyik járható útja. Regionális múzeumok létrejötte és vidéki múzeumok önállósulása esetén is lehetőség van a társulásra őrzés, feldolgozás és bemutatás terén egyaránt. Az alapfunkciók központosításával a leendő múzeumfenntartók így kész helyzet elé állíthatók, a jövőbeni társulás talán kikényszeríthető. 630