A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

KÖZLEMÉNYEK - Kováts Dániel: Hőgye István életműve (1941-2006)

S természetesen fő szerepet vállalt Zemplén Levéltára kutatási segédleteinek összeállításában.

53 Az a hatalmas ismeretanyag, amelyet negyedfél évtized szorgos kutatómunkája során Hőgye István megismert, kitűnően kamatozott Sátoraljaújhely Lexikona szerkesztésekor,

54 s egyáltalán nem véletlen, hogy ebben a műben a legtöbb szócikk az ő tolla alól került ki. Nyugalomba vonulása előtti utolsó nagy teljesítménye volt ez, amikor szinte szintézist alkotva összefoglalhatta mindazt, amit a város múltjáról, lakóiról, neves közéleti szereplőiről tud. A kutatót, a történészt elsősorban szakmai publikációival lehet jellemezni, ezek azonban mégsem állítják elénk az egész embert. Hőgye István nem volt szobatudós, noha az ősi archívum gazdagon megrakott polcai csábíthatták volna a bezárkózásra. Ő azonban teljesebb életre vágyott, s a tudomány művelése, a családdal való foglalkozás, kertjének, telkének müvelése mellett folyamatosan jelen volt a város kulturális közéletében. Arra törekedett, hogy munkahelyét szellemi központtá tegye. Az ő levéltárvezetői időszakában a korábbiakhoz képest ugrásszerűen megnőtt a fogadott kutatók száma, szűknek bizonyult a számukra korábban kialakított tér, s elérte nemcsak a raktárak, hanem a munkaszobák bővítését is. Szívesen adott segítséget a forrásfeltáráshoz a fiatal szakembereknek, egyetemi-főiskolai szakdolgozatok tucatjai készültek útmutatása mellett. Kiállításokat rendezett, érdeklődő csoportokat fogadott hatásos eligazító szavakkal a történelmi falak között, a levéltár kincseire utaló tájékoztató kiadványokat jelentetett meg. Azt tartotta azonban, hogy a történész-levéltáros kötelezettsége túlterjed a kutatóhely falain, a feltárt ismereteket tovább kell adnia nemcsak a szakmai köztudat, hanem a helyi társadalom számára is. Rendszeres és nagy figyelemmel kísért előadója volt a Sárospatakon, Tokajban, Szerencsen és más településeken tartott tudományos konferenciáknak, szoros szakmai kapcsolatot tartott valamennyi zempléni közgyűjteménnyel. Szívesen foglalkozott az ifjúsággal. Sátoraljaújhely iskolaváros: hat általános és négy középiskolájában fiatalok százai tanulnak. Hőgye István igyekezett eljutni hozzájuk előadásaival, rendhagyó tanóráival, az irodalom- és történelemtanárokkal való szervezett kapcsolattartással; hathatós támogatást nyújtott a középiskolákban szerveződő Ifjú Történelembarátok Köre mozgalom sikeréhez. A helybeli Kazinczy Ferenc Múzeum igazgatójával, Fehér Józseffel szövetkezve évfordulós rendezvények, történelmi és irodalmi vetélkedők sorozatát kezdeményezte, szervezte, segítette; a honismereti érdeklődés kiterjesztésében oroszlánrészt vállalt. Ha ma a város vezetőinek törekvéseiben, a kulturális intézmények programjaiban, az iskolai nevelőmunkában határozottan érzékelhető a történelmi hagyományok megbecsülése, az nagyrészt Hőgye István következetes munkálkodásának köszönhető. Cselekvő módon ösztönözte a városszépítő kezdeményezéseket, a jeles házak és személyek emlékezetét őrző emlékjelek elhelyezését, az utcanevekben a helyi jellegnek és a helyi hírességek nevének megörökítését. Hatása a Kazinczy Ferenc Társaság megalakulása után egyre határozottabban kiterjedt a zempléni és az abaúji régióra, 53 Zemplén vármegye levéltára feudális kori iratainak összevont helymutatója. = Borsodi Levéltári Füzetek 10. k. 1978.; Árszabások a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban. (Seres Péterné társszerzővel.) Borsodi Levéltári Füzetek 12. k. 1980.; A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár sátoraljaújhelyi fióklevéltárának ideiglenes fond- és állagjegyzéke. (Kelecsényi Istvánné társszerkesztővel.) Miskolc, 1985. 54 Szerkesztőbizottság: Fehér József, Csorba Csaba, Hőgye István, Kerényi Attila és Kováts Dániel. Sátoraljaújhely, 2001. 615