A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Ringer Arpád-Szolyák Péter—Kordos László-Regős József-Heinzlmann Kinga: A Herman Ottó-barlang és a Herman Ottó-kőfülke paleolit leletanyagának revíziós lehetőségei

A Herman OTTÓ-BARLANG ÉS A Herman OTTÓ-KŐFÜLKE PALEOLIT LELETANYAGÁNAK REVÍZIÓS LEHETŐSÉGEI RINGER ÁRPÁD-SZOLYÁK PÉTER-KORDOS LÁSZLÓ -REGŐS JÓZSEF-HEINZLMANN KINGA /. Bevezetés (Szolyák Péter) A 20. század elején nagy lendülettel meginduló Bükk hegységi barlangi ásatások régészeti-őslénytani eredményeit az utóbbi évtizedekben több esetben is revíziós vizsgálatoknak vetették alá.

1 Ezeket a kezdeményezéseket általában az az igény alapozta meg, hogy a sok évtizeddel ezelőtt kiásott leletegyütteseket képesek legyünk összevetni az újonnan feltárt és/vagy részletesebben feldolgozott külföldi és belföldi leletanyagokkal, így biztosabban megadhatjuk kulturális hovatartozásukat, kronológiai helyzetüket. A nehézségek, melyek a lelőhelyek szélesebb körű értelmezésének útjában állnak, általában hasonlóak: - a ránk maradt leletegyüttesek nem egyszer hiányosak (elkeveredés - pl. más lelőhelyek gyűjteményébe,

2 selejtezés, elajándékozás stb. miatt), - fontos ásatási dokumentumok (térképek, metszetek, gyűjtőleltárak stb.) vesztek el, vagy a meglévők már eredetileg sem voltak kellően részletesek, - a régi ásatási módszerek, melyek az adott kor színvonalán rendkívül modernek voltak, a mai elvárásoktól nem egy ponton elmaradnak, - a leletanyagok eddigi feldolgozásai inkább a talált kő- és csonteszközök tipológiai besorolására hagyatkoztak, részben vagy teljesen mellőzve a részletes és sokoldalú techno-tipológiai megközelítést, valamint a traszológiai, és különösen a taphonómiai elemzést, - régészeti kontextussal bíró abszolút koradatok az első ásatások idejéből nem állnak/nem állhatnak rendelkezésünkre. Sajnálatos tény, hogy elődeink - nyilván a kor kutatási szemléletéből adódóan - egyetlen feltárt bükki barlangban sem hagytak meg olyan részeket, melyek nagy felületűek és feltárásuk esetén teljes rétegsorokat adnának. Ezzel gyakorlatilag lehetetlenné tették a későbbi korok számára az átfogó hitelesítő ásatásokat. A múlt század elején dolgozó kutatóink gondolkodásának illusztrálására hadd idézzük Kadic Ottokár szavait: „Az 1911. év tavaszán a puskaporosi sziklafülkét Kormos Tivadar dr. barátommal újból felkerestem s itt néhány napon át együtt gyűjtöttünk. Ez alkalommal újból arról győződtünk meg, hogy 1 A revíziók által érintett barlangok: Szeleta, Suba-lyuk, Büdös-pest, Istállós-kői-barlang, Kecskésgalyai-barlang, Farkas-kői-sziklaüreg, Mexikói-barlang, Görömböly-Tapolcai-sziklaüreg, Diósgyőr-Tapolcaibarlang, Lambrecht Kálmán-barlang - Adams 1998, 2002; Adams-Ringer 2004; Mester 1989, 1990, 1994, 1995, 2000a, 2000b, 2001, 2002; Ringer 1989, 1990, 1993, 2002a, 2002b; Ringer-Kordos-Krolopp 1995; Ringer-Mester 2001; Ringer-Moncel 2002; Ringer-Szolyák 2004; Simán 1995; Vörös 1984, 2003-2004. 2 Erre jó példa a Suba-lyuk és a Büdös-pest leletanyagának összekeveredése. - Mester, 1989, 19; Mester, 2001, 29. 5