A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

KÖZLEMÉNYEK - Szűts István Gergely: „Magyarország védbástyája” Határképek a sátoraljaújhelyi sajtóban 1918 és 1921 között

Magyarország a régi területi épségében marad, mert a nemzetiségek szíve ma is erősen Magyarország felé húz"

21 Ezzel szemben a Zemplén konkurenciájaként megjelenő Zempléni Újságban józanabb és reálisabb hangvételű cikkekben szólnak a párizsi tárgyalások lehetséges következményeiről. Újságírói inkább próbálnak szembenézni a valós helyzettel a lehetséges következmények elkendőzése helyett. A január 10-én megjelent számban például a még ki nem hirdetett, de már szinte biztosra vehető rendezést először nevezik, ha még bizonytalanul is nemzethalálnak, Magyar Kálváriának. „ Talán Isten akarata ez? A városunk végére kovácsolt határ rablánca, elszakított testvéreink, leigázott vagy földönfutóvá tett magyarok szenvedése, sok-sok megaláztatásunk talán iskola lesz, hogy egy jobb nemzedék születhessen.'

1

''

22 A trianoni döntés kihirdetéséig a két lap koncepciója változatlan maradt, amíg a Zemplén a lehetséges, sokszor minden realitást nélkülöző megoldások elemzésén túl az ellenséggel is rendszeresen foglalkozott, addig a konkurens lap inkább megpróbált egy olyan mérsékeltebb hangot megütni, amellyel e folyamatosan változó helyzetbe városát és lakóit belehelyezhette. Mindezt úgy téve, hogy eközben Magyarország bárminemű felosztását a leghangsúlyosabban elutasította. A január tizenhatodikán hivatalosan is nyilvánosságra hozott békefeltételek világossá tették, hogy Magyarország felosztása többé nem vészjósló lehetőség, hanem már eldöntött tény. A magyar közvéleményt sokkolták a hírek, a kábulat és megdöbbenés néhány napig az újságok hasábjain is érzékelhető volt. Az ekkor megjelenő cikkek szinte kizárólag a magyar halálról szóltak, pár nap kellett ahhoz, hogy a feltámadás, az azonnali igazságtétel vagy a teljes elutasítás lehetősége kerüljön előtérbe. Ez utóbbit jól jellemzi a következő idézet, amelyben egy nem is létező problémáról beszélnek, mintha semmi sem történt volna. „Nem gyászolunk és nem jajveszékelünk. Nem adunk ki gyászjelentést, nem fogadunk részvétlátogatásokat, egyszerűen azért, mert nincs halottunk.'"

22

' Az eddig mérsékelt hangvételű Zempléni Újság ezekben a napokban a korábbiaktól eltérően néhány cikkében gyűlöletre és bosszúra szólított fel, ám ezek a hangok később egyediek maradtak. Néhány nap elteltével az indulatos hangvételű cikkek lassan eltűntek és a két sajtóorgánum struktúrájának megfelelően tudósított tovább. Megállapíthatjuk tehát, hogy a trianoni határozat napvilágra kerülését követő rövid bódulat után a helyi diskurzust alapvetően jellemző narratívak lassan visszatértek és továbbra is meghatározták a helyi sajtóban zajló közbeszédet. Az események szimbolikus síkjában azonban, már a döntés kihirdetése előtt néhány hónappal, megjelent az ostromlott vár mellett a már elhagyott, periferikussá vált végvár képzete. Ezt követően egészen a trianoni döntés aláírásáig a szövegekben gyakran keveredtek az ostromlott és az elhagyatott vár jelentései. Ezt az átmenetet jól jellemzi a későbbi főispán, Thuránszky László 1920. május 26-án a sajtóban megjelent üdvözlése, amelyben idegenek által ostromlott végvárról beszél.

24 „Közvetlen szomszédságunkban idegen, ellenséges martalócok vicsorítják dühösen fogaikat reánk, ilyen időkben, a megcsonkított ország végvárára.'''

25 21 Zemplén 1920. január 3. 22 Zempléni Újság 1920. január 10. 23 Zempléni Újság 1920. január 23. 24 Thuránszky László törzsökös, Liptó vármegyei családból származó főjegyző, alispán, aki 1920. május 9-től 1925. május 21-ig, két cikluson keresztül volt Zemplén vármegye főispánja. In: Komporday 2005. 380. 25 Zemplén 1920. május 27. 595