A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

KÖZLEMÉNYEK - Szűts István Gergely: „Magyarország védbástyája” Határképek a sátoraljaújhelyi sajtóban 1918 és 1921 között

ahogy már beszéltünk róla, alapvetően határozta meg és alakította át a város polgárainak mindennapi stratégiáit. Utz Jeggle szerint a határok megjelenése nem kizárólag stabilizáló, hanem számos esetben dinamizáló tényező is lehet, hiszen minden határ kihívásként is szolgálhat a határt legyőzni kívánók számára.

16 Ezt az állítást példázza, hogy a politikai döntés nyomán elválasztott közösségek, nemcsak a vizsgált településen, hanem az egész csehszlovák-magyar határ mentén erre a kihívásra a cserekereskedelem egy új formájával, a csempészet tevékenységével válaszoltak.

17 Nem csodálkozhatunk azon, hogy abban a városban, amelynek közlekedési, ipari és mezőgazdasági színterei és a korábban a környék termelőit és vásárlóit vonzó helyi piaca szűnt meg egy pillanat alatt, a legjövedelmezőbb megélhetési forma ezekben az években a csempészet intézménye lett. A helyi tudósítások eltérően viszonyultak a csempészéshez, kezdetben kissé mitizálva a túlélés egyik formájának tekintették, kihangsúlyozva, hogy a leleményes magyar nép harc nélkül, furfanggal legyőzi ellenségét. Itt természetesen a befelé történő csempészést támogatták. A helyzet és annak megítélése akkor változott meg, amikor a helyi polgárok már kifelé, a cseh oldal irányába is megpróbálták áruikat értékesíteni vagy cserélni. 1920. január 3-án a Zemplén hasábjain már áruló, a közösséggel szemben az önös érdekeiket előtérbe helyező bűnözőkről olvashatunk: „ befelé csempészés közérdek, kifelé tűzzel-vassal kell üldözni... Új hely ostromlott vár, aki kivisz innen, az hazaárulók 1920-ra a csempészettel párhuzamosan a valutaüzérkedés, a pénzhamisítás is mindennapi megélhetési, egyes esetekben meggazdagodási formává vált. Ez az illegális cserekereskedelmi forma, igaz, eltérő intenzitással, de jellemző maradt a két világháború közötti évtizedekben is. Horthy Miklós hatalomra kerülésével és a politikai élet konszolidálódásával párhuzamosan az újhelyi sajtót egyszerre jellemezte a visszafogott csodavárás és a kérlelhetetlen területvédelem hangoztatása. Horthy csapatainak bevonulását követő napokban, a korábban csak elvétve tapasztalható, nacionalista hangvételű írások is megjelentek. Ezekre jellemző, hogy a nemzetiségekhez, elsősorban a csehekhez és szlovákokhoz, fentről, egy magasabb kulturális szintről, ironikus színezetű szövegeken keresztül szólnak. „A csehek, a drága jó csehek, ez az elsőrangú kultúrnép"*

9 A párizsi eseményekre reflektálva a helyi sajtó 1920 első napjaitól kezdve egyre hangsúlyosabban foglalkozott a magyar békedelegáció lehetséges szereplésével. A tárgyalások ideje alatt mérsékelt hangvételű, várakozó jellegű írások mellett - elsősorban a Zemplén hasábjain -, erősen túlfűtött cikkek is megjelentek. Többségük a bizonytalan helyzet megoldását, ha burkoltan is, de a fegyveres honvédelemben látta. Ez utóbbira jó példa az újság 1920. január 2-án megjelent vezércikkéből választott idézet is. „A város népe, mint valami óriási, türelmetlen hadsereg áll ezen a titokzatos határon"

20 A másik jellemző gondolatmenet a lojálisnak vélt nemzetiségek felvilágosításán és meggyőzésén alapult. Jó példa erre Kuthafalvy Miklós államtitkár programbeszédje, aki odáig ment, hogy a már ezt az évekkel ezelőtt is elképzelhetetlennek vélt megoldást, a nemzetiségi kérdést hangoztatta. „Ha a nemzetiségi kérdést helyes mederbe tereljük, akkor 16 Jeggle 1994.4. 17 A csehszlovák-magyar határ menti csempészet emlékeiről, narratíváiról mind ez idáig csak kevés tanulmány született, ezek közül kiemelendő: Viga 1994. 243-247.; Boross 1985. 179-185.; Szűts é. n. 18 Zemplén 1920. január 3. 19 Zempléni Újság 1919. december 17. 20 Zemplén 1920. január 2. 594