A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

KÖZLEMÉNYEK - Szűts István Gergely: „Magyarország védbástyája” Határképek a sátoraljaújhelyi sajtóban 1918 és 1921 között

két hadsereg állna szemben egymással, de itt két hatalom van, amelyeket egy egész világ választ el egymástól. Egyik oldalon a népjogok, a világszabadság, a másikon az imperializmus bérenchada. És a két vasfal között, egy keskeny csíkban, mint valami légüres térben, ott lebeg egy jelentékeny város."

u A Tanácsköztársaság helyi sajtója a város problémáiról végig ideológiai alapon tudósított, ez azt jelentette, hogy sokáig, egészen a bukásukat megelőző hetekig a legfontosabb kérdéssel, a cseh-szlovák-magyar határvitával nem kívánt foglalkozni. Azonban a magyar Vörös Hadsereg megtorpanásával és a csehek újbóli előrenyomulásával párhuzamosan a határkérdés, a város teljes vagy részleges elvesztésének gondolata már nem volt többé megkerülhető. Különösen úgy, hogy a csehek a város éléstárát jelentő Bodrogköz északkeleti részét, valamint Újhely Ronyván túli területeit július elején ismét elfoglalták, és hermetikusan lezárták. A Vörös Hajnal és utódja, a Zempléni Munkás kifejezetten agitatív, propaganda jellegű sajtóorgánumként jellemezhető, minden írást, beszámolót nyíltan áthatott az ideológiai nevelésbe és tanításba vetett hit. Ennek köszönhető, hogy a helyi problémákhoz és eseményekhez mindenekelőtt elvi síkon közeledtek, így értelmezésük csak előre meghatározott kereteken belül történhetett. A Tanács-kormány bukása után megjelenő sajtótermékekben, így a Zempléni Újságban, a Zemplénben és az Újhelyi Hírlapban már mindennapi téma lett Magyarország lehetséges határainak kérdése. Általánosan megállapítható, hogy többségében az ország helyzetével foglalkoztak és csak kisebb arányban tértek ki a lehetséges, de még mindig bizonytalan lokális változások tárgyalására. A Zempléni Újság első számát a nemzeti gondolat és a magyarságtudat újbóli megerősítésének szentelte, írásaiban egy olyan, új korszak kezdetéről beszélt, amelynek célja a megújult magyarság anyaföldjének megtartása.

14 A saját földek megőrzése, a területi integritás hangsúlyozása akkor vált igazán fontossá, amikor a cseh csapatok augusztus 13-án a Ronyva vonalát jelölték ki ideiglenes, később állandó határnak. Ezzel az aktussal a város ismét kilátástalan helyzetbe került, hiszen elveszítette élelmiszerbázisának jelentős részét. Tovább súlyosbította a helyzetet, hogy a Clemenceau-jegyzékben foglaltak szerint új útlevélrendelet lépett életbe, amely drasztikusan megszigorította az igazolványhoz jutás lehetőségeit. Egy időre a két városrész közötti átjárás szinte teljesen megszűnt. Nem véletlen, hogy szimbolikus síkon újra megjelent a korábban fel-felbukkanó ostromlott és éhhalálra ítélt vár(os) képzete. A teljes elzártság az addig sokszor túlzottan optimista hangvételű szövegek közé sokkal reálisabb színezetű, a helyzetet értelmezni kívánó textusokat is eredményezett. Egyik ilyen a Zempléni Újság augusztus 29-én megjelent hasábjain olvasható. „ Még nem tudjuk, mi lesz a békekonferencia határozata, még nem kaptuk meg az ítéletet, még bíztathatjuk és hitegethetjük magunkat, de már az eddigiekből is sötét árnyékot láthatunk ereszkedni a közeli jövőnkre.

,n5 A kétoldali tárgyalásoknak köszönhetően augusztus 3l-re valamelyest enyhült a helyzet, köszönhetően annak, hogy a csehek engedélyezték az élelemhiánnyal küzdő város számára az élelmiszer-behozatalt. Ezzel párhuzamosan újra elemző és bizakodó cikkek jelentek meg a helyi sajtóban, annak ellenére, hogy a román csapatok néhány napra megszállták a szomszédos Patakot. A következő hónapokban, egészen novemberig a legfőbb témát a határátlépés nehézsége, a valutaüzérkedés és a csempészet jelentette. Az ideiglenes politikai határ jelenléte, 13 Zempléni Munkás 1919. július 22. 14 Zempléni Újság 1919. augusztus 15. 15 Zempléni Újság 1919. augusztus 29. 593