A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

KÖZLEMÉNYEK - Szűts István Gergely: „Magyarország védbástyája” Határképek a sátoraljaújhelyi sajtóban 1918 és 1921 között

„MAGYARORSZÁG VÉDBÁSTYÁJA" Határképek a sátoraljaújhelyi sajtóban 1918 és 1921 között SZŰTS ISTVÁN GERGELY A történet- és társadalomtudományi kutatásokon belül az utóbbi évtizedekben egyre hangsúlyosabb szerepet kapott a határok és a határmentiség kutatása. Az e témákban született munkákban mindenekelőtt a természeti, politikai, kulturális, társadalmi, etnikai, nyelvi, vallási, mentalitásbeli vagy pszichológiai határok megismerésén és megértésén volt a hangsúly. Elsősorban a társadalomtudományok, így a szociológia és a kulturális antropológia, a határ definiálása helyett, sokkal inkább annak szerepeire és hatásaira volt kíváncsi. A látható természeti és olykor a politikai határokon túl, azokra a mindennapok során érzékelhető érintkezési felületekre koncentrált, amelyek legtöbbször ugyan észrevétlenek, ám mégis a különbözőségek megtestesítőivé válhatnak. Erre példa az elmúlt években különösen érdekes kutatási problémaként megjelenő, a politikai határok által elválasztott területek, kultúrák, közösségek és egyének közötti kapcsolatok és diskurzusok vizsgálata. Térségünkben a huszadik század folyamán végrehajtott, sok esetben tisztán geopolitikai alapú határmódosítások alapvetően meghatározták a politikai határhoz való viszonyulás kereteit. Az új államhatárok alapvetően megváltoztatják/megváltoztathatják az azok mentén élő közösségek életét, gondolkodását és az egymáshoz való viszonyaikat is. A politikai határok egyéni és kollektív alkalmazkodási folyamatok indukálói lehetnek. A határmegvonások a gazdasági változások mellett, illetve azokkal összefüggésben kulturális és társadalmi válaszokat is eredményeznek. Ebből adódik, hogy a határmentiség, ahogy az előzőekben már utaltunk rá, egy olyan sajátságos entitást feltételez, amely az ott folyamatosan tetten érhető idegenségből táplálkozik. A határ jelenléte alapvetően alakítja az ott élők egyéni és közösségi viszonyait és meghatározza az önmagukról kialakított és kivetített külső és/vagy belső kép struktúráit is. Ezek megismeréséhez fontos forrásként szolgálhatnak olyan határ-narratívák és diskurzusok, amelyek közvetlenül, de sokkal inkább közvetve a határ jelenlétéből táplálkoznak. A diskurzuselemzésekhez nem csak a személyes visszaemlékezés, az „oral history" szolgálhat információval, hanem minden olyan írott, képi vagy tárgyi forrás, amelyeken keresztül az emlékezet egyéni és közösségi rekvizitumai felszínre kerülhetnek. Esetünkben a huszadik századi magyar történelem egy meghatározó eseményére adott válaszokat keressük egy közvetve is érintett település sajtóján keresztül.

1 Fontos azonban hangsúlyoznunk, hogy a sajtó az eseményeknek csak egyes szeleteit és olvasatait tárja elénk, így ennek fényében kell majd kutatásunk eredményeit értékelnünk. Vizsgálatunk tárgyául azért választottuk az egykori Zemplén vármegye központját, Sátoraljaújhelyt, mert Komárom mellett a másik olyan település volt, amelyet a trianoni döntés kettészakított. A város a Zempléni-hegység délkeleti szélén, a hegyvidéki és alföldi gazdasági nagytájak találkozási pontjának egyik kiemelt jelentőségű helyszíne. A 18. 1 A határ menti térségek és települések sajtóinak vizsgálatáról korábban már születtek tanulmányok. Lásd: Varga 2000. 104-121., Kovács 2000. 181-212. 589